Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Vincze Dalma: A NATO átalakuló koszovói jelenléte
A NATO átalakuló koszovói jelenléte Vincze Dalma A délszláv válság és a NATO 1999-es légi csapásai óta a balkáni régió biztonsági helyzete óriási változáson ment keresztül. A fegyveres konfliktusok időszaka óta a nemzetközi közösség a balkáni országokkal szoros partnerségi kapcsolatot épített ki, amely Horvátország és Albánia esetében a két ország NATO-tagságáig vezetett. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) és a Balkán országainak kapcsolata is hosszú utat járt be a konfliktuskezelés gyakorlati szükségletétől a partneri viszonyig. Jugoszlávia dezintegrációja során a NATO közvetlen bevonása az ENSZ bosznia-hercego- vinai békefenntartó erőfeszítéseinek támogatásába (tűzszünet ellenőrzése, humanitárius segélykonvojok kísérete, embargó támogatása) és a nemzetközi környezetben bekövetkezett változások (az EBESZ szerepének és tevékenységi körének kiszélesedése) vezettek el ahhoz, hogy a NATO-nak a békefenntartásban betöltött szerepe is megváltozott.1 A NATO - bár a válság „végén" és sokszor késve - a konfliktuskezelés teljes arzenálját felvonultatta a délszláv válság során: tevékenysége más nemzetközi szereplők békefenntartó erőfeszítéseinek támogatásával kezdődött, majd saját békefenntartó erők telepítésével folytatódott, végül a NATO-nak a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elleni 1999-es légi csapásai elvezettek a békekikényszerítésig.2 A légi csapásokat követően az ENSZ BT 1244-es számú határozata3 teremtette meg a NATO ma már több mint tizenkét éve tartó koszovói jelenlétének alapját. A NATO Koszovó miatti beavatkozása a nemzetközi szakirodalom egyik sokat vitatott kérdése, főként a beavatkozás legitimációjának eltérő értelmezései miatt. A NATO több évtizedes balkáni szerepvállalása ma is folytatódik: a szövetség ma parancsokságokat tart fenn Szarajevóban, Pristinában, katonai összekötő hivatalt Bel- grádban és tanácsadó csoportot Szkopjéban. A balkáni országokkal fenntartott békepartnerségi (PfP) kapcsolatain keresztül pedig támogatja az érdekelt országok védelmi szektorának reformját és a térség demokratikus átalakulását, legjelentősebb balkáni szerepvállalása azonban máig a koszovói missziója, a KFOR. A balkáni régió és a tágabb euroatlanti közösség számára Koszovó függetlenségének 2008. február 17-i kikiáltása jelentős biztonságpolitikai kihívást hozott. Annak ellenére, hogy a NATO tagjai közül Koszovó függetlenségét négy ország - Románia, Spanyol- ország, Görögország és Szlovákia - máig nem ismerte el, a szövetség a nemzetközi 116 Külügyi Szemle
