Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában
M. Szebeni Géza A háború után Az Ellenállás Nemzeti Tanácsának 1944. március 15-én meghirdetett programja, a Tábornok keze nyomát magán viselve, határozott irányt szabott a felszabadulást követő teendők számára. Gazdasági téren radikális fordulatot vázolt fel azzal, hogy programjában a nagy pénzügyi és gazdasági oligarchákat kizárta az ország gazdasági irányításából annak érdekében, hogy a magánérdek ne kerekedjen a közérdek fölé; a nagy, monopolizált termelőeszközök - melyek a „közös munka gyümölcsei" - államosítását tűzte ki célul, és már felvetette a munkavállalók részvételét a vállalatok irányításában. Figyelemre méltó, hogy kedvezményezett helyzetet kívánt biztosítani a termelő, értékesítő és felvásárló szövetkezetek számára. A program szociális kérdésekkel foglalkozó része rímelt a legerősebben a hajdani kereszténydemokrata-keresztényszocialista társadalmi programokra, s tetten érhetők benne a „Rerum no varum..tanításai is. Határozottan állást foglalt a munkásjóléti kérdések tekintetében azzal, hogy leírja, mindenkinek joga van a munkához és a pihenéshez, valamint olyan decens bérhez, amely biztosítja a munkavállaló és családja számára a biztonságot, a méltóságot és az emberhez illő, teljes élet lehetőségét. A program nem feledkezett meg bizonyos munkajogi kérdésekről sem: a független szakszervezetek működését, a teljes körű társadalombiztosítást, a munkahelyek biztosítását, a felvétel és az elbocsátás törvényi szabályozását, valamint az üzemi bizottságok megalakítását szorgalmazta. A Tábornok a munkásrészvételt annyira fontosnak tartotta, hogy az Ideiglenes Konzultatív Nemzetgyűlés 1943. szeptemberi, algíri nyitóülésén tartott beszédében külön kitért a problémára. Kifejtette, hogy a franciák nem kérnek olyan gazdasági rendszerből, amelyikben a nemzet gazdagságának legnagyobb forrásai éppen a nemzet elől vannak elzárva, amelyikben a termelés és annak eredményei a nemzet ellenőrzése alól kisiklanak, és amelyikben a vállalatok vezetéséből kizárják a munkavállalókat, holott a vállalatok ez utóbbiaktól is függenek. A felszabadulást követően hatalmas tekintélyére - és a kezében összpontosuló erőre - támaszkodva a Tábornok késlekedés nélkül hozzálátott társadalmi víziója néhány elemének megvalósításához. Abból a meggyőződéséből kiindulva, hogy minél nagyobb a „felfordulás", annál inkább fontos a kormányzás, és a legfontosabb feladat a felfordulást követően nem más, mint az ország munkába állítása, erős kormányt, erős államot akart. Úgy vélte, hogy az ország rendelkezésére álló erőforrásokat csak úgy lehet a köz érdekének megfelelően felhasználni és mozgósítani, hogy ezeket a dirigista gazdaságpolitika irányítása alá vonja, mely gazdaságpolitika feltételezi az államosításokat, a gazdaság tervezését és a munkavállalói részvételt. Az államosításokat még teljesen nyilvánvalóan indokolta (mint azt számtalan alkalommal kifejtette) a büntetés; a büntetés, amivel a kollaboráció útjára került és ezáltal hatalmas hasznot bezsebelő nagyvállalatokat sújtotta. Más vonatkozásban pedig késlekedés nélkül felállítatta 82 Külügyi Szemle
