Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában
Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában a tervhivatalt, rendeleti úton (a terméketlen parlamenti vitákat elkerülendő) megalapította a társadalombiztosítást,15 és szabad utat biztosított az üzemi bizottságok létrehozásának. Az utóbbiak felállításáról szóló kormányrendelet bevezetőjében egyenesen az szerepel, hogy a Franciaországot felszabadító nagy népi mozgalom nemcsak a nemzeti felszabadítás mozgalma volt, hanem a szociális felszabadulás mozgalma is, amelynek a mozgatórugója annak szükségessége volt, hogy a munkavállalók társuljanak a vállalatok és a gazdaság irányításához. Tovább ekkor nem tudott lépni, mivel az adott körülmények között - a IV. Köztársaság felé vezető úton - nem tudott és nem akart tovább kormányozni. Életének e korszakát lezárva még odavetette a távozása felett örvendő politikai osztálynak: „Nem szeretem a kommunistákat, mert kommunisták, nem szeretem a szocialistákat, mert nem szocialisták, nem szeretem az enyéimet, mert túlságosan szeretik a pénzt..."16 Távol a hatalomtól A hatalomból történt távozása után a nagy gaulle-ista formáció, az RPF felállítását követően óriási energiával látott hozzá, hogy még világosabbá tegye a tőke és a munka világa viszonyáról alkotott felfogását, illetőleg ahhoz, hogy e felfogás értelmezését a választók tömegei számára hozzáférhetővé tegye. Beszédek sorában17 fejtette ki a saját és mozgalma elképzelését egy olyan részvételi rendszerről, amelyben a „tőke és a munka egyesülése" a gaulle-izmus társadalmi fejezeteként törekszik megteremteni egy harmadik utat a kapitalizmus és a kommunizmus között. A Tábornok befejezettnek tartotta azt az időszakot, amelyikben a tulajdonos és a munkavállaló viszonya kimerül az egyszerű béralku megkötésében. Úgy vélte, hogy a „részvétel-társulás" révén a vállalatok tagjai, a munkástól a mérnökön át a tulajdonosig, megosztják tudásukat, munkájukat, tulajdonukat, és így működve közösen vállalják a kockázatot, és élvezik munkájuk gyümölcseit. E megoldás révén a résztvevőknek tőkéjük - amely tőke arányos a munkabeli, tudásbeli, pénzbeli hozzájárulásukkal - biztosítja, hogy jövedelmük meghaladja az életminimum szintjét, hasonlatosan az ingó és ingatlan befektetésekhez, amelyek hozama meghaladja a működtetésükhöz szükséges ráfordítást. A társulás azt is jelentette Charles de Gaulle nézőpontjából, hogy az emberi méltóság közös szintjére helyezi mindazokat, akik a közös gazdasági tevékenységben részt vesznek. A mérnök, a technikus, a munkás, az alkalmazott minden szinten „társult tag", és a tulajdonos immár nem az a személy csupán, aki munkabért fizet, hanem az a vezető, akinek a függetlensége, az értéke, az autoritása szükséges közös előrehaladásukhoz. A munkavállalók kizárólagos, egyéni tulajdonának tekintett, befektetési és részvénypapírok formájában kezelt részesedése fokozatosan a vállalat résztulajdonához juttatja őket. De Gaulle szerint ez a mély változás módosítja a munkavállalók erkölcsi 2011. nyár 83
