Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Marján Attila valószínűség szerint nem konszenzuális lenne, hanem feszültségekkel terhelt, és a világot erősen megosztó. Globális érdek, hogy a világrend többszereplős és „bonyolultabb" legyen ennél. Nagy kérdés, hogy a környező, csatlakozásra váró országok esetében jól működő európai „puha erő" milyen hatásfokkal működne a globális színtéren. Erősödnie kell az európaiak Európa-érzésének A feladat evidens, hiszen bármilyen jól működnek az intézmények, légüres térben vannak, ha nem övezi az általuk létrehozott és mozgatott projektet - a közös Európát - társadalmi támogatottság, uram bocsá' szeretet, de legalábbis valamiféle azonosulás. Szándékosan nem azt írtam, hogy „erősíteni kell az Európa-érzést", mert ez nem megy parancsszóra. Ez egy igen lassú folyamat, amelyet egyszeri propaganda akciók igen kevéssé befolyásolnak. Amennyiben viszont ez a szándék tartósan átjárná a „szövetségi" és tagállami politikák egészét, egészen biztosan javulna a helyzet. Egy csapdát azonban el kellene kerülni: a közös európai identitás kialakítását nem szabadna a globalizációtól való védelem akolmelegének élményére alapozni. Az európai integráció mindig is felülről vezérelt, elitista projekt volt. Ha az integráció kezdetét jelentő Szén- és Acélközösség létrehozásáról megszavaztatták volna a népet 1950-ben, valószínűleg hatalmas többséggel szavazták volna le. Ma már nem lehet megkerülni a társadalmat a legfontosabb integrációs kérdésekben, vagyis - Delors szavaival - valahogy szerelembe kellene őket ejteni Európával. Ütőképesebb intézményrendszert kell létrehozni A Hatok Európája már a múlté, lassan a Harmincak Európájánál tartunk. A közös európai intézmények amúgy is egyedülálló Laokoón-csoportnak számítanak az egész világon, fogódzót sem a nemzetállamokban, sem a többi nemzetközi szervezet háza táján nem találunk a megértésükhöz. Az intézményrendszer elképesztő mennyiségű jogszabályt ont ki magából, és kontinensszerte köztisztviselők milliót mozgatja. Látszólag szinte állandó időzavarban szenved, de mégis előfordul, hogy egy EU-törvény elfogadása egy évtizedig is húzódik. Ez nem mehet tovább sokáig. A jelenlegi válság ezt kiválóan illusztrálja, és egyben lehetőséget ad az Európai Unió vezetőinek arra is, vagy ha úgy tetszik, rákényszeríti őket, hogy felhagyva a toldozás-foldozással, merész politikai döntéseket hozzanak meg, amelyek alapvetően meghatározhatják az unió sorsát a következő fél évszázadra. Összegzés Egyesek szerint a 2010-ben kialakult euróválság úgy kellett az európai integrációnak, mint egy falat kenyér, mert enélkül képtelen lett volna megtenni azokat az intézkedéseket az integráció szorosabbra fűzése érdekében, amelyek elengedhetetlenek 28 Külügyi Szemle
