Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Krízis előtt-krízis után. Quo vadis, Európa? az integráció sikerének (a stabilitás, a jólét és az EU megfelelő geopolitikai súlya) garantálásához. A krízis rákényszeríti a tagállamokat arra, hogy tabukat döntsenek le, vagyis olyan területekre terjeszti ki a közösségi szabályrendszer alkalmazását (szociálpolitika, társasági adózás, valódi gazdaságpolitikai koordináció), ami eddig sosem sikerült. Mindez azonban valószínűleg a kezdet: a folyamatok elvezethetnek majd egy markánsabb politikai integráció irányába, vagyis néhány évtizedes késéssel a közös pénz mellé felépülhet egy közös politikai profil is, úgy, ahogyan azt Kohl és Mitterrand eredetileg elképzelte. Az európai integráció sorsának kulcskérdése jelenleg, 2011-ben az, hogy életképes-e egy ország nélküli pénz? Az Európai Unió megpróbálta a politikai unió nélküli monetáris uniót létrehozni, de egyre világosabb, hogy vagy mindkettő kell, vagy egyik sem. Voltak, akik úgy gondolták, hogy ez a felemás helyzet elvezet egy hatalmas krízishez, amely majd rákényszeríti az EU-t a szorosabb politikai integrációra. Vagyis ami nem megy szépszerével, az majd menni fog a kényszer hatása alatt, mint eddig is történt néhányszor. Igaza van Angela Merkelnek,8 amikor azt állítja, hogy ha az euró válsága elvezet annak megszűnéséhez, az az egész európai integráció felbomlását eredményezi majd, legalábbis a mai formájában. A felbomlás pedig valószínűleg egy nagyon anarchikus és kontrollálhatatlan folyamat lenne. Ha az euró most megbukna, az egy rendkívül komoly gazdasági válság mellett elindítana egy súlyos politikai válságot is. Országcsődöket, katasztrofális életszínvonal-csökkenést, földcsuszamlásszerű politikai változásokat okozna, a jobb és a balszél megerősödését idézné elő. Ez egy sui generis válság, ugyanis az euró abban különbözik egy nemzeti valutától, hogy megszűnhet. A svéd korona vagy a magyar forint (amíg be nem lépnek az eurózónába) ellenben nem tud megszűnni, legfeljebb átkeresztelik. A megszűnés azonban, mint mondtam, valószínűleg kevéssé irányítható, és hatalmas bizonytalansággal övezett lenne. Egyetlen forgatókönyvet tartok reálisnak a kilábaláshoz: a válság megfékezését. Számos katasztrófaszcenárióról hallottunk már: az euró kivezetéséről, egyes országok kilépéséről, egy északi euró meg egy déli euró bevezetéséről, és így tovább. Ezeket nem tartom komoly alternatíváknak, az eurót mindenáron meg fogják menteni. A közös pénznek azonban egyelőre nemcsak országa nincs, és a mögötte álló politikai intézményrendszer pehelysúlyú, de alapvető gazdasági integrációs alapok is hiányoznak mögüle. Az EU-nak alig van költségvetése: egy modern piacgazdaság esetében a költségvetés a GDP mintegy 40 százaléka, az EU a közös GDP egy százalékát teszi ki, ráadásul nem azokra a dolgokra költ, amelyekre egy „rendes" büdzsé, hanem egészen más funkciókra - a többi között még ma is szinte minden második eurót - agrártámogatásokra. Mindez azt jelenti, hogy ez a költségvetés képtelen összeurópai szinten jelentős transzfereket végrehajtani a különböző fejlettségi szinten és gazdasági ciklusban lévő eurózónatagok között. De ennél sokkal fontosabb hiányosság, hogy 2011. tavasz 29
