Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - Fejérdy Gergely: A francia kultúrdiplomácia főbb törekvései és lehetőségei Magyarországon 1945 és 1990 között
Fejérdy Gergely Valóban, Budapest a francia kultúrát már kizárólag saját propagandisztikus céljaira óhajtotta felhasználni, és Párizs törekvéseit gyakorlatilag semmibe vette. Ennek jó példája volt Paul Eluard kommunista költő 1948. novemberi, óriási pompával megszervezett magyarországi látogatása. A programra egyetlen hivatalos személyt sem hívtak meg, sem a követségről, sem pedig a Francia Intézetből, sőt nem is informálták őket.34 A francia kultúrdiplomácia szinte teljes ellehetetlenítésére azonban látványosan néhány hónappal később, 1949-től tettek lépéseket Magyarországon. Megtűrt, de ellehetetlenített francia kulturális jelenlét Magyarországon (1948-1953) A hidegháborús nemzetközi keretek között, minden nehézség ellenére, Párizsban még élt a remény, hogy korlátozott formában ugyan, de a puszta francia kulturális jelenléten keresztül is a kommunizmus elleni szellemi ellenállást erősíti a vasfüggöny mögött. Franciaország a befagyó kétoldalú kapcsolatokban egyetlen, még használhatónak látszó diplomáciai eszközként tekintett a kultúrára. Ilyen körülmények között a Quai d'Orsay semmi okot nem látott arra, hogy a háború után - sokszor jelentős áldozatok árán - újra megnyitott kulturális intézményeit bezárja a vasfüggöny mögött. Budapesten a helyzet különösen ellentmondásos volt. A Francia Intézetről a magyar hatóságok - hivatalos elismerésének hiányában - nem vettek tudomást. Egyedül az igazgatója volt - mint kulturális attasé - számon tartva. Ráadásul 1948 májusától az Elnöki Tanács felügyelete alatt működő Külügyi Kapcsolatok Flivatala,35 amely a Magyarországon zajló összes kulturális eseményt megpróbálta ellenőrzése alá vonni, messzemenően akadályozta a francia kezdeményezések megvalósulását. 1949-től kezdve pedig úgy tűnt, hogy a felálló Kulturális Kapcsolatok Intézete - már egyértelműen a nyugati kulturális törekvések meggátolását szolgálva - gyakorlatilag ellehetetleníti Franciaország ilyen irányú törekvéseit. Ettől az orgánumtól függött elvileg a rendezvények megszervezésének engedélyezése, az országba küldött könyvek, szak- folyóiratok esetleges címzetthez juttatása és egyáltalán, minden külföldi tudományos, szellemi kapcsolat ellenőrzése. A Kulturális Kapcsolatok Intézete azonban képtelen volt teljesíteni feladatát, így lényegében a szakirányú, akadémiai és tudományos intézményeken keresztül fennmaradhatott (nem hivatalosan formában ugyan) egy laza kapcsolat, például Franciaországgal is.36 A budapesti Francia Intézet mozgástere mindazonáltal lényegesen beszűkült. 1949 őszén a francia kultúrdiplomácia egyfajta figyelmeztető jelzést is kapott. A Rajk-per kapcsán ugyanis, tévesen, Francois Gachot sajtóattasét mint kulturális attasét kémkedés miatt kiutasították az országból, és titkárnőjét, Tauszki Mártát is letartóztatták.37 Az ügy direkt nem érintette ugyan a Francia Intézetet, de a Quai d'Orsay 58 Külügyi Szemle
