Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Az európai integrációs politikák kialakításának módszerei növelésébe (akár a szankcionálás tekintetében, akár mint pozitív ösztönző eszközként), tulajdonképpen az EU elosztási, költségvetési módjának alkalmazását vonnák be jobban a gazdasági kormányzás által felhasznált eszközök körébe. Az Euró Plusz -paktum 2011 elején úgy nézett ki, hogy lényegében kialakult az Európai Unió új gazdasági kormányzati rendszere (stratégiai szinten mindenképpen). Ehhez képest 2011 márciusára, az Euró Plusz paktum elfogadásával még inkább megerősítést nyert a Gazdasági és Monetáris Unió gazdasági unió pillére. Tulajdonképpen olyan mértékben, hogy az Európai Unió vezetői ezt követően már valódi gazdasági uniónak is értékelték a létrejött gazdasági kormányzati rendszert. A következőkben röviden azt nézzük meg, hogy melyek az Euró Plusz paktum legfőbb elemei, és azok hogyan értékelhetők az általunk használt Wallace-modell alapján. Az Euró Plusz paktum lényegében négy fő célkitűzést fogalmazott meg a paktumhoz csatlakozó tagállamok számára: versenyképességük fokozását, foglalkoztatási szintjük növelését, további lépések megtételét államháztartásuk fenntarthatósága érdekében, valamint pénzügyi stabilitásuk további megerősítését. Emellett a paktumban megjelent még az adópolitika koordinációjának kérdésköre is. A paktumban a négy fő célkitűzést tovább bontották, illetve értelmezték. A versenyképességgel kapcsolatos célkitűzés például azt takarta, hogy a paktumban részt vevő tagállamok egyrészt valamilyen módon biztosítsák, hogy a gazdaságukban a bérek alakulása összhangban legyen a termelékenység alakulásával (például vizsgálják felül az országukban szokásos bérmegállapodási módszereket, alkufolyamatokat), másrészt szenteljenek nagyobb figyelmet azoknak az intézkedéseknek (például az egységes belső piac további kiterjesztésére, az oktatási és kutatási-fejlesztési, innovációs rendszerek fejlesztésére), amelyek a gazdaságukban a termelékenység növekedéséhez vezethetnek. A versenyképességgel kapcsolatosan a paktumban alapvetően csak célokat (de számszerűsíthető célokat) határoztak meg, a célok elérése érdekében szükséges intézkedésekre csak javaslatokat tettek. A tagállamok maguk dönthetik el, hogy egyrészt célként mit vállalnak, másrészt hogy a vállalt célokat tagállami szinten miként érik el. A paktum versenyképességi célokra vonatkozó részében tehát alapvetően a politikai koordináció módszerét használják. Valójában eléggé hasonló tartalommal, mint ami már a Lisszaboni, majd az Európa 2020 stratégiánál is megjelent. Újdonságnak a termelékenységi, illetve a bérnövekedés termelékenységhez való viszonya mutató, azaz néhány mutató kiemelését, középpontba állítását tekinthetjük. A foglalkoztatás növelésével kapcsolatosan célkitűzésnél is kiemeltek néhány mutatót: egyrészt a hosszú távú, valamint a fiatalokat érintő munkanélküliségi ráták alakulását, másrészt a foglalkoztatottsági ráta szerepét (az előbbi mutatókat nyilvánvalóan csökkenteniük, míg az utóbbit növelniük kell a tagállamoknak). A paktum foglalkoztatási 2011. tavasz 179
