Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Csehó Julianna célkitűzésével kapcsolatosan is lényegében ugyanazt mondhatjuk, mint a versenyképességi célkitűzésnél. Egyrészt maguk a kitűzött célkitűzések is ismerősök lehetnek már a Lisszaboni/Európa 2020 stratégia célkitűzései közül, másrész a felkínált intézkedések („flexicurity", élethosszig tartó tanulás, az élőmunkát terelő adók csökkentése) is. Politikaalkotási módszerek szempontjából ez is egyértelműen a politikai koordináció módszerének használatát jelenti, néhány kiemelt célkitűzésre való koncentrálással. A következő célkitűzés az államháztartási rendszerek fenntarthatóságának növelése volt. Ez a célkitűzés két területre összpontosított, egyik a nyugdíj-, egészségügyi- és egyéb szociális kiadások fenntarthatóságának kérdésköre, a másik pedig a nemzeti költségvetési szabályok kérdésköre. Az első területtel a Lisszaboni/Európa 2020 stratégia kapcsán szintén találkozhattunk már (javaslatként már régebben is szerepelt például a nyugdíj- rendszerek megreformálása, az idősebbek nagyobb arányú foglalkoztatása). Itt is igaz, hogy a politikaalkotási módszerek szempontjából ez is politikai koordináció módszerének alkalmazását jelenti, de itt is jellemző a néhány konkrét mutatószámra való koncentrálás. A második terület, amelyre az államháztartási rendszerek fenntarthatóságával kapcsolatos célkitűzés összpontosított, az a nemzeti költségvetési szabályok kérdésköre volt. Itt arról volt szó, hogy a paktumot aláíró tagállamok azt vállalták, hogy a Stabilitási és növekedési paktumban meghatározott költségvetési szabályokat valamilyen módon a nemzeti jogukba, kellőképpen kötelező jelleggel bíró jogi eszköz segítségével (például az alkotmányukba vagy valamilyen kerettörvénybe) átültetik. Ez a megoldás az általunk vizsgált politikaalkotási módszerek szempontjából egy új, innovatív megoldásnak számít. Tulajdonképpen a megoldás hasonlít az EU szabályzó módjára (amikor közösségi szinten csak célokat fogalmaznak meg, de azt, hogy az adott célkitűzést a tagállamok miként valósítják meg a saját nemzeti jogukban, már a tagállamokra bízzák). Viszont mégsem az, mivel az EU szabályzó módjának lényegi része a szabályok kikényszeríthetősége (azaz lényeges a folyamatban az Európai Bíróság szerepe), amely jellemző itt nem található meg. Itt ennek a célnak a megvalósítása a tagállamok részéről önként vállalt s nem szerződéses kötelezettség. Az Európai Bizottságnak van csak arra lehetősége, hogy a nemzeti szintű jogi aktus elfogadása előtt azt megtekinthesse, véleményezhesse, de ennél többet nem tehet. Emiatt ez a megoldás is inkább csak a politikai koordináció módszere alá esik, de mindenképpen annak egy hibrid, innovatív módja, amely az EU szabályzó módjának néhány sajátosságát is magán viseli. A negyedik célkitűzés a tagállamok pénzügyi stabilitásának további erősítését tartalmazta. Ez a célkitűzés a pénzügyi szertorral kapcsolatos szabályozással foglalkozik. Ez a terület az egységes belső piac szabályozásához tartozik, és így a tanulmányunk elemzési körén kívül esik, nem érinti sem az Európa 2020 stratégiát, sem pedig a Gazdasági és Monetáris Unió gazdasági unió pillérét. De mint a belső piachoz tartozó terület alapvetően az EU szabályzó módja alá tartozik, ezt erősíti. Végül a paktum tartalmaz megállapításokat az adópolitikai koordináció kérdéskörével kapcsolatosan is. Ez a terület 180 Külügyi Szemle
