Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata
Csehó Julianna egyensúlytalanságaik kiigazítására, akkor elindítható lenne velük szemben az úgynevezett „túlzott egyensúlyhiány eljárás" (hasonlóan a Stabilitási és növekedési paktum „túlzott költségvetési hiány eljárásához"). Az euróövezeti országok számára esetleg még szankciók kiszabására is sor kerülhetne, ha nem teszik meg a szükséges intézkedéseket. Végül szintén a munkacsoport javaslata volt a már említett Európai szemeszter bevezetése, pontosabban annak időzítése. Összességében tehát a Van Rompuy-munkacsoport Gazdasági és Monetáris Unió gazdasági unió részének megerősítését célzó javaslatairól azt lehet mondani, hogy ezek az intézkedések is egyértelműen megmaradtak a politikai koordináció módszerének alkalmazásánál. Szó sincs bennük semmi olyasmiről, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió gazdasági unió részében is hasonló módszerekkel történne a politikaalkotás, mint a Gazdasági és Monetáris Unió monetáris unió részében, azaz a tradicionális közösségi módszer segítségével. Ami újdonság, az az, hogy míg - ahogy a korábbi fejezetekben már tárgyaltuk - a politikai koordináció gyengéje a kikényszeríthetőségében van, addig a Van Rompuy-munkacsoport javaslatai pont (megmaradva a politikai koordináció módszerén belül) ezen a kikényszeríthetőségen próbálnak javítani: vagy azzal, hogy a renitens tagállamok - pénzügyi vagy jó hírnevet érintő - szankcionálhatóságát jobban lehetővé tevő javaslatokat dolgoztak ki, vagy azzal, hogy a jövőben megpróbálnak a nemzeti parlamenteken keresztül nagyobb nyomást gyakorolni a tagállamok kormányaira. Viszont ettől, jogi értelemben, a tagállamok számára ezek a javaslatok továbbra sem kötelező érvényűek - azaz nem lesznek részesei a tagállamok jogrendjének, sem közvetlenül, mint a tradicionális közösségi módszer használatának esetében, sem közvetve, mint az EU szabályzó módja esetében. Ilyen szempontból ezek a javaslatok is inkább az innovatív politikai koordinációs módszer alkalmazásának tekinthetők, de semmiképpen nem sorolódnak sem a tradicionális közösségi módszer, sem az EU szabályzó módja alá. Végezetül, a teljesség igénye nélkül, még néhány további megjegyzés az európai integráció 2010-es gazdasági kormányzati reformjával kapcsolatosan. Egyrészt érdemes itt megemlíteni a Van Rompuy-munkacsoport már említett másik feladatát, az állandó válságkezelési mechanizmus kidolgozását. A görög és ír válság kapcsán már életbe lépett ideiglenes válságkezelési mechanizmus (az Európai pénzügyi stabilitási eszköz) is, valamint a Van Rompuy-munkacsoport által javasolt állandó, 2013 közepétől várhatóan az előbbi helyébe lépő válságkezelési mechanizmus (az Európai stabilizációs mechanizmus) is kormányközi szerződések alapján, kormányközi intézményként, azaz egyértelműen az intenzív kormányköziség módszere alatt jönnek létre.39 Másrészt a 2008-as gazdasági és pénzügyi válság hatására megszülető azon szabályzók, amelyek a pénzügyi szolgáltatások piacát szabályozzák szigorúbban (alternatív befektetési alapok, hitelminősítők, származékos piacok szabályozása) az EU szabályzó módja alá tartoznak. Végül azok a javaslatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy az Európai Unió közös költségvetését jobban fel kellene használni a gazdasági unió szabályai kikényszerítésének 178 Külügyi Szemle
