Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)

2011 / 1. szám - INTEGRÁCIÓELMÉLET - Csehó Júlianna: A európai integrációs politikák kialakításának módszerei és az Európai Unió gazdasági kormányzata

Csehó Julianna egyensúlytalanságaik kiigazítására, akkor elindítható lenne velük szemben az úgyne­vezett „túlzott egyensúlyhiány eljárás" (hasonlóan a Stabilitási és növekedési paktum „túlzott költségvetési hiány eljárásához"). Az euróövezeti országok számára esetleg még szankciók kiszabására is sor kerülhetne, ha nem teszik meg a szükséges intézke­déseket. Végül szintén a munkacsoport javaslata volt a már említett Európai szemeszter bevezetése, pontosabban annak időzítése. Összességében tehát a Van Rompuy-munkacsoport Gazdasági és Monetáris Unió gaz­dasági unió részének megerősítését célzó javaslatairól azt lehet mondani, hogy ezek az in­tézkedések is egyértelműen megmaradtak a politikai koordináció módszerének alkalmazásánál. Szó sincs bennük semmi olyasmiről, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió gazdasági unió részében is hasonló módszerekkel történne a politikaalkotás, mint a Gazdasági és Monetáris Unió monetáris unió részében, azaz a tradicionális közösségi módszer segítségével. Ami újdonság, az az, hogy míg - ahogy a korábbi fejezetekben már tár­gyaltuk - a politikai koordináció gyengéje a kikényszeríthetőségében van, addig a Van Rompuy-munkacsoport javaslatai pont (megmaradva a politikai koordináció módsze­rén belül) ezen a kikényszeríthetőségen próbálnak javítani: vagy azzal, hogy a renitens tagállamok - pénzügyi vagy jó hírnevet érintő - szankcionálhatóságát jobban lehetővé tevő javaslatokat dolgoztak ki, vagy azzal, hogy a jövőben megpróbálnak a nemzeti par­lamenteken keresztül nagyobb nyomást gyakorolni a tagállamok kormányaira. Viszont ettől, jogi értelemben, a tagállamok számára ezek a javaslatok továbbra sem kötelező ér­vényűek - azaz nem lesznek részesei a tagállamok jogrendjének, sem közvetlenül, mint a tradicionális közösségi módszer használatának esetében, sem közvetve, mint az EU szabályzó módja esetében. Ilyen szempontból ezek a javaslatok is inkább az innovatív politikai koordinációs módszer alkalmazásának tekinthetők, de semmiképpen nem soro­lódnak sem a tradicionális közösségi módszer, sem az EU szabályzó módja alá. Végezetül, a teljesség igénye nélkül, még néhány további megjegyzés az európai in­tegráció 2010-es gazdasági kormányzati reformjával kapcsolatosan. Egyrészt érdemes itt megemlíteni a Van Rompuy-munkacsoport már említett másik feladatát, az állandó válságkezelési mechanizmus kidolgozását. A görög és ír válság kapcsán már életbe lépett ideiglenes válságkezelési mechanizmus (az Európai pénzügyi stabilitási eszköz) is, va­lamint a Van Rompuy-munkacsoport által javasolt állandó, 2013 közepétől várhatóan az előbbi helyébe lépő válságkezelési mechanizmus (az Európai stabilizációs mecha­nizmus) is kormányközi szerződések alapján, kormányközi intézményként, azaz egy­értelműen az intenzív kormányköziség módszere alatt jönnek létre.39 Másrészt a 2008-as gazdasági és pénzügyi válság hatására megszülető azon szabályzók, amelyek a pénz­ügyi szolgáltatások piacát szabályozzák szigorúbban (alternatív befektetési alapok, hi­telminősítők, származékos piacok szabályozása) az EU szabályzó módja alá tartoznak. Végül azok a javaslatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy az Európai Unió közös költ­ségvetését jobban fel kellene használni a gazdasági unió szabályai kikényszerítésének 178 Külügyi Szemle

Next

/
Oldalképek
Tartalom