Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ EU ÉS AZ ENSZ - Gömbös Ervin: Az ENSZ és az Európai Unió együttműködése a lisszaboni szerződés tükrében
Az ENSZ és az Európai Unió együttműködése a lisszaboni szerződés tükrében Politikai együttműködés A fentiekből látható, hogy az EU nyomatékosan hangsúlyozza a nemzetközi multilaterális politikához való elkötelezettségét, amelynek fő támasza az ENSZ. Az ENSZ ezért az EU külpolitikai törekvéseinek alapvető komponense az egyetemes szabályokon és értékeken nyugvó nemzetközi rendszer kialakításában, amely gyorsan tud reagálni bármely globális kihívásra, kialakuló válságra vagy veszélyre. „Az Unió... a nemzetközi kapcsolatok minden területén magas szintű együttműködés kialakításán munkálkodik annak érdekében, hogy összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányának céljaival és elveivel... megőrizze a békét, megelőzze a konfliktusok kialakulását, és erősítse a nemzetközi biztonságot."4 Az ENSZ Biztonsági Tanácsa többszörösen megerősítette a regionális szervezetek szerepét a konfliktusok megelőzésében, kezelésében és megoldásában az ENSZ Alapokmányának VIII. fejezete értelmében. A 21. század kihívásainak tükrében világos, hogy az ENSZ nem vállalhatja magára elszigetelten, egyedül a nemzetközi béke és biztonság fenntartását, hanem szüksége van a regionális szervezetekre is, arra, hogy hogyan értelmezik az adott konfliktust, annak gyökereit, és szükség van reagáló kapacitásukra is. Számos esetben a regionális szervezet aktív részvétele vagy akár vezető szerepe a térségben működő misszióban a nemzetközi közösség békefenntartó erőfeszítéseinek sikerét biztosíthatja. Természetesen a hatékony együttműködés feltétele a világos munkamegosztás, a szerepek és a feladatok egyértelmű elosztása az ENSZ és a regionális szervezet között. Az Európai Uniónak megvan a lehetősége, hogy a közös biztonság és védelmi politikája keretében jelentősen hozzájáruljon a béke és biztonság ügyéhez, hisz jelentős kapacitásokat fejlesztett ki a konfliktusmegelőzés és -kezelés területén. A lisszaboni szerződés 2009 végén történt hatályba lépésével és az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (Catherine Ashton) kinevezésével várhatóan az EU határozottabb és egységesebb hangot használ partnereivel. „A közös biztonság- és védelempolitika a közös kül- és biztonságpolitika szerves része. E politika polgári és katonai eszközök igénybevételével biztosítja az unió műveleti képességét. Az unió ezeket az eszközöket az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapelveivel összhangban igénybe veheti az unión kívüli békefenntartó, konfliktusmegelőző és a nemzetközi biztonságot erősítő missziókban. E feladatok végrehajtása a tagállamok által rendelkezésre bocsátott képességeken alapul."5 Az EU több lakalommal is demonstrálta azt a szándékát, hogy jobban strukturált kapcsolatokat építsen ki az ENSZ-szel. Az EU elkötelezettségét az ENSZ és annak Biztonsági Tanácsa iránt igazolja a békefenntartó műveletek támogatása. Ennek egyik példája az EUFOR Csádban. Az EU áthidaló műveletekről gondoskodott, amíg az ENSZ létre tudta hozni saját misszióját a térségben. Az ENSZ átmeneti adminisztrációja viszont 2011. tavasz 137
