Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Támogatókkal, koalíció nélkül? A Keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője megállapodás megkötését, az unióban nehéz partnerként kezdtek tekinteni rá. Ez párosult a német-lengyel kapcsolatok megromlásával is, ami az unión belüli koalícióépítést nehezítette tovább. Noha 2007-ben a német elnökség napirendre vette az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát, és javasolta a kapcsolatok mélyítését a keleti partnerekkel - elsősorban Ukrajnával,32 a lengyel fél részéről ez tulajdonképpen válasz nélkül maradt, nem állt a kezdeményezés mögé. Sokat javított Lengyelország megítélésén és pozícióin a 2007-es kormányváltás, amikor a szintén jobboldali, de pragmatikusabb, az érzelmi politizálást mellőző Donald Tusk vezette Polgári Platform került kormányra. Ezt követően kezdett rendeződni a német-lengyel viszony, ami számottevően hozzájárult ahhoz, hogy Lengyelország politikai céljai elérése érdekében immár átfogó partnerkeresésbe és koalícióépítésbe kezdjen az Európai Unión belül. Ennek első eleme a 2007 végén az Európai Tanács számára Litvániával közösen benyújtott javaslat volt, melyben a két ország indítványozta egy addig hiányzó multilaterális együttműködés kialakítását a keleti szomszédságban. A keleti szomszédokkal való kapcsolatok mélyítésének támogatására Varsó megnyerte a Visegrádi Együttműködés másik három országát is, valamint a három balti államot. A konzultációk sűrűbbé váltak Németországgal, annak ellenére is, hogy bár mindketten érdekeltek a keleti dimenzió fejlesztésében, a lengyel preferenciák különböznek a német érdekektől.33 A pragmatikus hozzáállásnak köszönhetően a lengyel-orosz ellentétek is enyhültek, bár tökéletesen nem szűntek meg. Lengyelországnak sikerült megnyernie a bővítés és feltételes mélyítés pártján álló Svédországot is a keleti dimenzió megerősítésének támogatására, aminek eredményeként egy „régi tagállammal" karöltve, hitelesebben tudta az addig többnyire lengyel érdeknek látszó keleti elköteleződést uniós prioritásként bemutatni. A két ország 2008 májusában mutatta be néhány oldalas tervezetét a Keleti Partnerség kialakítására. A javaslat kezdeményezte egy multilaterális dimenzió bevezetését a szomszédsági kapcsolatokba a bilaterális mellett, emellett támogatta egy szabadkereskedelmi térség kialakítását és a vízummentesség bevezetését is.34 A körülmények kedveztek a közös kezdeményezés megtárgyalásának és gyakorlatba való átültetésének, miután a francia kezdeményezésre elindított Unió a Mediterráneumért kezdeményezés után az EU fogékonyabb volt egy hasonló szomszédsági keret kialakítására a keleti szomszédságban is. A 2008. augusztusi grúz-orosz konfliktus még inkább felgyorsította a kivitelezést és úgy tűnt, hogy az EU képes megragadni a lehetőséget. 2009. május 7-én Prágában elindult a Keleti Partnerség (KP). A lengyel-svéd javaslatot azonban több bírálat is érte, részben Lengyelországban, részben külföldön. A Jog és Igazságosság párt nem utasította el a javaslatot, de bírálta a Polgári Platformot, amiért a javaslat nem tartalmazott tagsági perspektívát a keleti partnerek számára. A Kaczynski testvérek pártja számára ez a forma nem volt elég ambiciózus, és túlságosan defenzívnek érezték. A Polgári Platform ezzel szemben több 2011. tavasz 121
