Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Romsics Gergely-Végh Zsuzsanna kérdésében a tárgyalások megkezdésén túl jelentős eredményt nem sikerült elérni, és ezen túlmenően is számtalan részletkérdésben a bizottság által készített 2009-es és 2010-es jelentés túlságosan is hasonlít egymásra - azaz mindkét szövegben adott feladat jövő évben esedékes tárgyalásáról olvashatunk csupán.18 Ez azért kockázatos, mert a bizottság tervezési és tanácsadási képességei nélkül nehéz elképzelni, hogy a tervezettnek megfelelő sokszintű partnerség alakulhat ki tagállamok és partnerországok között. Az Európai Külügyi Szolgálat egyelőre nem (lehet) képes ezeknek a feladatoknak az ellátására, így nominális kompetenciája mellett egyértelműen szükség lenne a bizottság integrált munkájára. A bizottság logikája azonban azt diktálja, hogy olyan területekbe fektessen sok energiát, ahol reális esélye van az előrelépésnek, és éppen ezért bizonytalan, hogy a következő években mennyire marad meg jelenlegi elkötelezettsége. A fentiek miatt (is) bír különleges jelentőséggel az áprilisra tervezett kommunikáció, amely a közeljövő lehetséges fejlődési útjaival foglalkozik majd. Ebben a bizottság - ha a Europolitics által szemlézett, tíz biztos által készített dokumentum valóban iránymutató a kérdésben - még egyszer nekiveselkedik a társulási szerződések előmozdításának, amelyeket egyelőre reális politikai lehetőségként kezel.19 A Keleti Partnerség további fejlődésének egyik kulcsa szinte bizonyosan az lesz, hogy sikerül-e - jelentős részben a magyar elnökség alatt - erőteljes támogatást biztosítani a kezdeményezésnek. Ha ez nem történik meg, nemcsak a partnerség maga szenved el újabb kudarcot, de egy stratégiai szereplő, a bizottság elkötelezettsége is megrendülhet. Egy esetleges belső európai konszenzus természetesen nem fogja a kísérlet sikerét is jelenteni - ehhez szükség van a partnerek együttműködésére is. Ám bizonyos, hogy a belső konszenzus hiányában a továbblépéshez szükséges politikai akarat is gyengülni fog. Az EKSZ és a külpolitikai főképviselő Az EU szupranacionális intézményrendszerének másik, a Keleti Partnerség szempontjából jelentős eleme az Európai Külügyi Szolgálat és az élén álló főképviselő, Catherine Ashton bárónő. A szomszédságpolitika menedzselésének az EKSZ-hez történő áthelyezése sokakban váltott ki aggodalmat. Vélekedésük szerint Ashtont kevéssé érdekli a keleti dimenzió, míg az EKSZ gyenge intézmény lesz - legalábbis rövid távon - és ezért nem lehet majd képes a bizottsághoz és a DG RELEX-hez hasonló kapacitásokkal folytatni a munkát. Az utóbbi aggály első pillanatban meglepően hangozhat, hiszen feltételezhető, hogy jelentős részben a napi folyamatok résztvevői ugyanazok maradnak. Ám érthetővé válik az aggodalom, ha mérlegeljük, hogy jelenleg is tíz biztos és legalább ennyi főigazgatóság érintett így vagy úgy a szomszédságpolitika jelenében és jövőjében - az ő bürokratikus képességeik pedig valóban meghaladják az EKSZ 114 Külügyi Szemle
