Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Támogatókkal, koalíció nélkül? A Keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője reálisan elvárható kapacitásait. Az is aggodalomra ad okot, hogy a Keleti Partnerség legfőbb szupranacionális támogatójától, Stefan Füle bővítési és szomszédságpolitikáért felelős biztostól így „távolabb" kerül az ügymenet, és az időnként már-már Ashton szerepét is átvállaló Füle közvetlen befolyása és szimbolikus súlyú megjelenéseinek, szerepléseinek száma egyaránt ritkulhat.20 A következő időszak meghatározó kérdése éppen ezért, hogy elérhető-e az EKSZ határozott „ráhangolása" a Keleti Partnerség felkarolására. A partnerség „kemény", tehát jogi és pénzügyi alapját továbbra is a szomszédságpolitika képezi (nominálisan az ENP újragondolásának részét képezik a tárgyalási szerződések, és a finanszírozás is legnagyobb részt az ENPI forrásaiból történik), és éppen ezért a politika jelenleg zajló felülvizsgálata a következő időszak szempontjából kulcsfontosságú. Ha a felülvizsgálat következménye az lesz, hogy az ENP/Keleti Partnerség az EKSZ kiemelt feladataként határozódik meg, megjelennek benne nem előre lekötött források (válságalap), amelyek felett Ashton diszponál, megkezdődhet egy olyan folyamat, amely valós cselekvési lehetőséget kínálva megkezdi a szolgálat és feje párhuzamos „bekötését" a Keleti Partnerség folyamataiba. Az új intézmény és az új vezető definíció szerint legitimitáshiányos a szó puha értelmében, és ezért olyan területeket keres, ahol képes létjogosultságát igazolni. Ha sikerül - és ez elsősorban a tagállamok a Külügyek Tanácsában elérendő megállapodásain múlhat - olyan ösztönzőket kínál, hogy a bürokrácia és a diplomáciai vezető egyaránt megtérülő presztízsbefektetésként tekint majd a Keleti Partnerséggel kapcsolatos ügyekre, s megszűnhet az a „szupranacionális deficit", amely Javier Solana főképviselő távozásával keletkezett. Ilyen helyzetben várható az is, hogy az EKSZ élni fog a bizottság erőforrásaival, és nem a folyamatok lassítására törekszik majd, igyekezve elkerülni, hogy jelentős befektetéseket kelljen eszközölnie egy számára nem kiemelkedő jelentőségűként definiált ügyben. Ha azonban nem ez a pozitív forgatókönyv valósul meg, akkor a szűkös erőforrásaival gazdálkodó EKSZ és Ashton főképviselő teljesen törvényszerűen igyekszik majd a folyamatot a második vonalban tartani, s ez kevésbé szerencsés kompetenciavitákat generálhat az „elkötelezettek", mindenekelőtt Lengyel- ország és a közösségi intézmények között. Az arab világban zajló változások pedig azt a lehetőséget is felvetik, hogy Ashton - és az EKSZ - a „mediterrán koalícióval" működik inkább együtt, amint azt március 8-án a bizottság nevében, de Ashton által közzétett hosszú kommunikáció is sugallja.21 Németország A Keleti Partnerséggel és általában a szomszédságpolitika keleti dimenziójával kapcsolatos német álláspontot a legtöbb elemző néhány lassan vagy nem változó strukturális adottságból és elvi elkötelezettségből vezeti le, és ezek meghatározó politikaformáló 2011. tavasz 115
