Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Támogatókkal, koalíció nélkül? A Keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője EU cselekvési képességének és vonzerejének az orosz felemelkedéssel fordítottan arányos zsugorodásával. Amint a következő fejezetek illusztrálják, a szomszédságpolitika keleti dimenziója, ideértve a legújabb inkamációjának tekinthető Keleti Partnerséget is, sohasem egy világos célokat követő politikai akarat eredménye volt, hanem részben divergáló érdekek eredője. Az Európai Bizottság Az Európai Bizottság az ENP eredeti gazdájaként a Keleti Partnerség koalícióján belül fontos szerepet vállal. Az eredeti lengyel-svéd javaslatot a bizottság karolta fel és dolgozta ki. Ez a kezdeti verzió került a nyilvánosság elé a 2008. decemberi kommunikációban, amely olvasható úgy, mint az ENP Plus eredeti célkitűzéseinek szinte maradéktalan elvi megvalósítása. A bizottság egyértelműen elfogadta, gépezete internalizálta azt az álláspontot, hogy az eredeti - akcióterveken alapuló - együttműködést mélyíteni kell, s ennek legalkalmasabb módja a társulási szerződések (Association Agreements) megkötése, valamint multilaterális együttműködési formációk létrehozása. A társulási szerződések modellje is a bizottsági know-how-1 tükrözi, amennyiben ezek a Svájccal, Izlanddal etc. kialakított szerződéses viszony „könnyített" formáját jelentik - ám még így is hatalmas előrelépést jelent az ENP mechanizmusaihoz képest.16 A bizottság megszokott, nehezen alakítható működési módját tükrözte az a hatékony, ám egyes szerzők által kritikával fogadott megközelítés, amely a kommunikációt kísérő munkadokumentum alapját képezte. A munkadokumentum megismételte ugyan a kommunikáció „magaspolitikai" célkitűzéseit, beleértve a vízumkönnyítésekről folyó dialógust és az energetikai együttműködést, ám a technikaibb jellegű (KKV- támogatás, elektromos energiapiaci regionális integráció stb.) részeket jóval alaposabban fejtette ki. Ez egyszerre jelezte, hogy a bizottság valóban készen áll aktív szerepet vállalni olyan területeken, amelyekben jelentős felhalmozott know-how-val rendelkezik, de aligha kész és képes saját megszokott politikai (illetve sokkal inkább bürokratikus) logikáját feladni annak érdekében, hogy a low-politics együttműködések magas szintű, diplomáciai kooperációval is kiegészüljenek. Előrelépés volt ugyanakkor, hogy ezek az úgynevezett zászlóshajó-kezdeményezések egyben multilaterális dimenzióval is rendelkeztek, amely azt jelentette, hogy a bizottság valóban kész meghaladni a saját működése szempontjából kényelmes, de éppen a partnerek regionális problémáit orvosolni nem képes kétoldalú együttműködési formát.17 Az elmúlt bő másfél év tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy azokon a területeken, ahol a partnerek részéről volt fogadókészség, így a határellenőrzések fejlesztésében és az elektromos vezetékrendszerek integrálásában, a munka legalábbis meg tudott kezdődni. A bizonyos értelemben legfontosabb területen, a társulási szerződések 2011. tavasz 113
