Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Támogatókkal, koalíció nélkül? A Keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője • A bizottság sikerfüggése és a partnerek motiválatlansága. Mivel a bizottság érdekelt volt az új terület sikerként való prezentálásában, a szimbolikusan vagy részlegesen együttműködő és előre lépő partnerországok komoly megfeddésétől tartózkodnia kellett, nehogy azok felálljanak az asztaltól. Ezt könnyen megtehették volna, hiszen a tagsági perspektíva nem nyílt meg számukra, és ezért igazán jelentős ösztönző nem állt rendelkezésre a mélyebb kooperáció kikényszerítésére. Ezt tetézte és tetézi, hogy a partnerek hazai politikai kultúrája, intézményei és az EU normavilága közötti távolság jóval nagyobb, mint 2002 előtt a keleti bővítés célországai és az EU között volt (emiatt aztán az europaizációs folyamat jóval több hazai csoportérdeket is sért az ENP- partnerországokban). A bizottsági munkatársak ugyanakkor nehezen „szakadnak el" a csatlakozási folyamatok logikájától - ha úgy tetszik, nehezen képesek a szomszédságpolitikát részben érdekvezérelt partnerek reálpolitikai együttműködéseként felfogni, és ragaszkodnak az egyirányú „az EU formálja a környezetét" logika alkalmazásához. így hangzatos eredmények születtek főleg a nemzeti jogrendszerek reformjában, de a tényleges implementáció mértéke és intenzitása alacsony maradt.8 • Az apples and oranges probléma. A szomszédságpolitika két földrajzi dimenziója és az egyes dimenziókhoz kapcsolódó várakozások jelentősen eltértek egymástól, továbbá megmaradt a régi tagországok által pártfogolt régi partnereket és az újak által támogatott új partnereket versenytársakká tevő forrásszűke. A déli dimenzióban a demokratizáció fokozatosan még a nyilvános retorikából is eltűnt, helyét a 2000-es évek derekától egyre inkább a rule of law promóciója foglalta el, de sokak szerint nyilvánvaló volt, hogy a valódi cél egyszerűen a stabilitás és (Algéria esetében) az európai energiabiztonság elősegítése. Keleten a demokratizáció maradt a napirend meghatározó szimbolikus eleme, bár a többi természetesen szintén nagy hangsúlyt kapott. A nagyobb keleti ambíciókat ugyanakkor csak a két régió informális elnevezése (dél: Neighbours of Europe, kelet: European Neighbours) tükrözte, a forrásokban a 2006-2013-as pénzügyi perspektíva a 2:1 arányt rögzítette.9 • Keleten az EU elérte egy másik nagyhatalom közelkiilfóldjét. Az ENP keleti dimenziója behatolt a Moszkva által saját befolyási övezetnek tekintett zónába. A Kreml már 2004- ben világossá tette, hogy paritásos alapon hajlandó együttműködni az EU-val (a „négy közös térség": 1. gazdaság; 2. szabadság, biztonság és jogérvényesülés; 3. külbiztonság; 4. oktatás, kutatás, kultúra), ám fenntartásokkal kezeli a határain folyó tevékenységet. Emiatt az ENP vonzereje a hazai elitek számára gyengült a legtöbb partnerországban, és a nyugatosok-oroszpártiak vitájába is belekeveredett - míg az EU érdeke az lett volna, hogy az ENP ettől a vitától elkülönülve, a kínált lehetőségek révén mint feltétlenül pozitív esély jelenjen meg a hazai közbeszédben.10 A fenti gyengeségeket az intézményi oldalon végbement látványos fejlődés sem fedhette el. így már 2007-től egyre nyíltabban és egyre több fórumon került szóba a szomszédságpolitika megújításának szükségessége. A kritikák lényegüket tekintve két fő 2011. tavasz 111
