Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KELETI PARTNERSÉG - Romsics Gergely - Végh Zsuzsanna: Támogatókkal, koalíció nélkül? A keleti Partnerség támogatói és a kezdeményezés jövője
Romsics Gergely-Végh Zsuzsanna A fenti politikai program első koncepciója a Tágabb Európa kezdeményezésben öltött alakot. Ez - az évtized java részének uniós politikáját meghatározva - azonos célokat tűzött ki a szomszédságpolitika déli és keleti dimenziója számára, ám kiterjedt az ekkor még egyértelmű tagsági perspektívával nem rendelkező Nyugat-Balkánra, a még nagy demokratizációs „nekiiramodása" előtt álló Törökországra és az au tori tér fordulat jeleit már mutató, de még a kilencvenes évek logikája mentén kezelt Oroszországra is. Az elképzelés, a gondolkodási folyamat nyitányaként, különösebb distinkciók nélkül a baráti országok körét (ring of friends) hozta volna létre az EU körül, amelyek - amennyire az általános megfogalmazásból kikövetkeztethető - különböző programok révén kötődtek volna az önmagát mintaként meghatározó Európai Unióhoz.5 Az Európai Szomszédsági Politika (European Neighbourhood Policy - ENP) egy évvel később a reflexiók differenciáltabbá válását tükrözte. A Nyugat-Balkán, mint a potenciális tagjelölt államok régiója kimaradt belőle (ahogy Törökország is), míg a moszkvai politika megítélésében az orosz diplomácia elzárkózásával párhuzamosan ment végbe átalakulás. A híres szállóige, mely szerint az új kezdeményezés az intézményi tagságokat leszámítva elvben és egy jövőben meghatározandó kondicionalitási séma mellett minden európai együttműködést megnyit a partnerek számára („everything but the institutions") jelezte, hogy a stabilizáció és demokratizáció kettős célját az EU egy olyan ösztönzőkön és normatanuláson alapuló séma alapján igyekszik majd előmozdítani, amely az európai belső piac megnyitását az egyéb európai vívmányok és gyakorlatok átvételéhez köti.6 A szomszédságpolitika első fejlődési szakaszának a 2004-2007-es periódus tekinthető. Az időszakot egyfelől a bizottság aktivizmusa jellemezte, amelyen belül különösen a Directorate-General for the External Relations (DG RELEX) egyfajta tulajdonosi mentalitást alakított ki. Ebben a periódusban a bizottság elérte, hogy az Európai Tanács megbízza a politika kezelésével. Utóbb az Európai Tanács elfogadta a következő (2006-2013) pénzügyi perspektíva idejére egy önálló, kizárólag a szomszédságpolitikát szolgáló eszköz (European Neighbourhood and Partnership Instrument - ENPI) létrehozását. Ebben az időben került sor az első akciótervek megtárgyalására és implementációjuk megkezdésére is. A bizottság részben a bővítési főigazgatóság tapasztalt munkatársait (a keleti bővítés veterán tisztviselőit) irányította át a külügyi főigazgatósághoz, amely a szomszédságpolitikát végrehajtja. Ennek következtében a kezdet kezdetén megmutatkozott a szomszédságpolitika bővítést imitáló logikája: az országokkal kötendő akciótervek a harmonizációnak felelnek meg, a monitoring és értékelési folyamat a bővítési gyakorlatot imitálja, és az egyes akciótervek sikeresnek minősített lezárása után a kooperáció számára több területet megnyitó újabb szerződés következhet.7 A szomszédságpolitika útra indítása után rövid időn belül megmutatkoztak a szomszédságpolitika alapvető szerkezeti gyengeségei. Ezek közül a következőket kell kiemelni: 110 Külügyi Szemle
