Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Besenyő János: Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal?
Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban civilek védelme érdekében akár erőszakot is alkalmazhatnak.13 A misszió első parancsnoka, a nigériai Festus Okonkwo vezérőrnagy ugyanezen a véleményen volt. Az ilyen bejelentések azonban irritálták a szudáni kormányt, mivel az inkább a küldetés szőkébb értelmezését remélte. Egy erősebb és szélesebb körű mandátum ugyanis jelentősen korlátozhatta volna a szudáni csapatok és a velük szövetséges arab milicisták tevékenységét. A későbbi tárgyalások során a szudániak érvényesítették az érdekeiket, így (bár hivatalosan sosem jelentették ki!) a békefenntartók csak a saját védelmükre használhatták a fegyverüket. Ez hamarosan be is következett, mivel mind a dzsandzsavid, mind a lázadó csapatok megtámadták az AMIS-katonákat, akik közül sokan az életüket veszítették.14 Amikor EU-tanácsadóként Darfúrban szolgáltam, egy hónapon belül két konvojunkat támadták meg „ismeretlen fegyveresek". A rajtaütésekben hét afrikai békefenntartó veszítette életét, és később is veszítettünk katonákat. Érdekes, de a szudáni kormányerők sosem hajtottak végre közvetlen támadást az AMIS erői ellen, ők megelégedtek azzal, hogy a békefenntartók táborait fegyveres alakulatokkal vették körül, akik órákon keresztül köröztek különböző harcjárműveken a táborok körül, zászlókat lengettek, hujjogtak, és lövöldöztek a fegyvereikből. Igen demonstratív felvonulások voltak; kettőt magam is láttam a misszió főhadiszállásán, El-Faserban.15 A szudáni kormány kényszerű együttműködése Nemcsak a missziót irányító politikusok és katonák, de a külső szemlélők is kétségüket fejezték ki a szudáni kormány sokat hangoztatott válságmegoldó politikájával kapcsolatosan. A lázadó csoportok meg egyenesen azzal vádolták a kormányt, hogy a politikai rendezést különböző mondvacsinált okokkal, folyamatosan lassította, s közben továbbra is arra használta a dzsandzsavid csapatokat, hogy ártatlan civileket gyilkoljanak és terrorizáljanak. Sokan szkepticizmussal fogadták a lázadók vádjait, mások azonban, mint például Alexander de Waal, aki az országról és a konfliktusról több könyvet és tanulmányt is írt, megalapozottnak tekinti ezeket az állításokat, és szerinte a khartoumi küldöttség a térséget érintő jelentős kérdésekben csak az időt húzta. Például a szudániak tiltakoztak az AU-megfigyelők létszámának 300-ról 3500-ra történő emelésekor, nem értettek egyet azzal, hogy fegyvert használhassanak a civil lakosság védelmében, és csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának nyomására fogadták el ezeket a javaslatokat.16 A szudáni vezetők számos esetben fejezték ki ellenérzésüket egy kiterjesztett mandátummal bíró, AU, illetve AU/ENSZ közös haderő bevetésével szemben, mivel szerintük ez sértené az ország szuverenitását.17 Ezt az indokot azonban senki sem veszi komolyan, főként annak tükrében, hogy az országot sokáig a terroristákat támogató és pénzelő államok között tartották számon. De Waal véleménye szerint a szudáni kormány biztonsági okokra hivatkozva, egyedül akarta felügyelni egész Darfúrt, így nem 2010. tavasz 95
