Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Besenyő János: Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal?
Besenyő János kellett volna tartania a nemzetközi megfigyelőktől, illetve attól, hogy bárki is megkérdőjelezi az ott folytatott politikáját. Egy korábban az AMIS állományában szolgáló, majd később szektorparancsnoki beosztást betöltő ghánai békefenntartó főtiszt elmondta, hogy a szudáni kormányzat mindent megtett azért, hogy a misszió működését ellehetetlenítse.18 így például az AU egy ideig képtelen volt Addisz-Abebából pénzt utalni az AMIS-nak (a misszió működéséhez szükséges pénzek, a katonák, rendőrök és polgári alkalmazottak fizetése stb.). Később megoldódott a helyzet, a szudániak azonban olyan hosszadalmas és bürokratikus eljárási rendet vezettek be, ami miatt a misszióban szolgáló katonák csak jókora késéssel kapták meg a fizetésüket, emiatt pedig az afrikai csapatok harci morálja nagyon alacsony szintre került. Ez pedig kihatott a misszió mindennapos működésére is. A sokszor már bohózatba illő kötözködések után a katonai megfigyelők és a misszióban szolgálók számára úgy tűnt, mintha Khartoum egyetlen érdeke az volna, hogy hátráltassa az Afrikai Uniót, amelynek maga is egyik tagországa.19 Más példák is bizonyították, hogy a kormány több esetben is félrevezette az AU politikusait és tisztségviselőit, illetve kulcsfontosságú kérdésekkel kapcsolatosan hamis információkat adott a békefenntartóknak. Ez a fajta hozzáállás rákényszerítette az AMIS vezetőit, hogy a szudániak által fel- vetett/okozott problémákat kezeljék, így arra már nem maradt elég idejük, energiájuk és anyagi forrásuk, hogy a műveleti területen történt atrocitásokat kivizsgálják.20 A világ közvéleménye előtt a szudáni kormány azt a benyomást próbálta kelteni, hogy mindent megtesz a darfúri konfliktus megoldására, több bizonyíték is mutatta azonban, hogy tevékenységével (arab milíciák kiképzése, felfegyverzése és irányítása) inkább elmélyítette a konfliktust. A szudáni hadsereg egyik tábornoka az egyik AMIS- megfigyelőnek kifejtette, hogy ő azt a parancsot kapta, hogy védelmezze a civileket, és biztosítsa a normális élethez szükséges infrastruktúra működését. Ugyanakkor Khartoumtól azt az utasítást is kapta, hogy tisztítsa meg a lázadóktól és szimpatizánsaiktól az összes falut a főváros felé vezető főúton. Szükségtelen mondani, hogy a tábornok prioritása az volt (bizonyított tény alapján), hogy elüldözze a kormány valós és feltételezett ellenségeit. Utasítást adott a parancsnoksága alatt álló kormánycsapatoknak és a dzsandzsavid csoportok vezetőinek, hogy támadják meg Labadó városát (2005. január). Később arra hivatkozott, hogy a mészárlást nem az ő csapatai, hanem az arab milicisták követték el, és ő egyébként is csak parancsot teljesített.21 Nem sokkal ezután az egyik elfogott dzsandzsavid vezetőnél olyan dokumentumokat találtak a békefenntartók, amelyek felfedték a hírhedt arab milíciák tevékenységeiben Khartoum bűnrészességét. A dokumentum egyértelműen bizonyította, hogy a kormányzat utasította a helyi parancsnokokat, hogy akár erőszakos eszközökkel is, de változtassák meg Darfúr demográfiáját, főleg az afrikai törzsek számarányát illetően. Ez azt jelenti, ha nem lehet „békésen" elüldözni az afrikai törzseket és a helyükre ara96 Külügyi Szemle
