Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Besenyő János: Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal?
Besenyő János Darfúrban.8 A mandátumot a khartoumi rezsim és a lázadó frakciók közti fegyverszünet-megállapodás betartatására, illetve az afrikai békefenntartók és azok védelmére hagyták jóvá, akik a fegyverszünet-megállapodást felügyelik (az Egyesült Államok és az Európai Unió ajánlott fel a fegyverszüneti bizottságba tagokat, később pedig tanácsadókat). Ekkor a misszióban 125 afrikai katonai megfigyelő és az őket védelmező 305 katona szolgált.9 Ezt a megbízást - a kezdeti implementációjával kapcsolatos nehézségek közepette - egy további követte öt hónappal később, ekkor a misszió létszámát jelentősen megnövelték, az AMIS 11-ben 450 katonai megfigyelő, 2341 fegyveres katona és 815 rendőr szolgált. Az új erőt azzal bízták meg, biztosítsa, hogy minden érintett fél betartsa a humanitárius fegyverszüneti megállapodást.10 A tűzszüneti megállapodást 2004. április 8-án N'djamenában írták alá. A szemben álló felek kötelezték magukat az együttműködésre, az ellenségeskedések beszüntetésére, s hogy engedik hazatérni a korábban elmenekült polgári lakosságot.11 A mandátum 7. pontja különleges jelentőségű volt, ugyanis felhatalmazta az AMIS békefenntartóit, hogy erőforrásaikon és képességeiken belül védelmet biztosítsanak azoknak a civileknek, akik közelgő fenyegetés alatt és annak közvetlen szomszédságban állnak. Ez azonban igen kétértelmű megfogalmazás volt, éppen ezért a békefenntartók sokszor nem mertek segíteni, mert nem volt világosan kifejtve, hogy mely esetekben lett volna joguk fegyveres védelmet biztosítani a civileknek. Egyfelől a békefenntartóknak a civil lakosságot kellett volna védelmezniük a szudáni kormányerőktől és a velük szövetséges szabadcsapatoktól, másfelől az AMIS felismerte, hogy éppen ennek a kormánynak kellene megvédenie az üldözött civileket. Ez szintén súlyos ellentmondást hordozott magában, ugyanis a kormányzat többször is hangot adott annak a véleményének, hogy a civilek védelmezése az ő és nem a békefenntartók feladata.12 A lázadó frakciókkal, amelyek szintén fosztogattak, és gyakran megsértették az emberi jogokat, sem volt könnyebb a helyzet. Ugyanis a békefenntartók azzal, hogy megpróbálták csökkenteni a civilek szenvedéseit, megsértették a lázadók „jogait", így azok egy idő után potenciális célpontoknak tekintették a békefenntartókat is, és rajtaütéseket szerveztek ellenük. Az AMIS mandátumának egyetlen és elsődleges felelőssége a civilek védelme kellett volna hogy legyen, főleg annak tükrében, hogy minden jel a kormány bűnrészességére mutatott az atrocitásokban (annak ellenére, hogy kormánykörökben tagadták a dzsandzsavid csoportokkal való nyilvánvaló kapcsolatukat). A jelentősen korlátozott létszámú missziónak azonban a rendelkezésére álló erőforrások hiányában a civilek megvédelmezése megvalósíthatatlannak bizonyult, pedig az AU néhány kulcsfontosságú vezetője, beleértve a ruandai elnököt (Paul Kagame) is, hangoztatta az elkötelezettségét az iránt, hogy az irányítása alatt álló csapatok felelősségi körzeteikben biztosítják az ott élő civil lakosság védelmét. A ruandai elnök a katonák hazai búcsúztató ünnepségén kijelentette, hogy a küldetésük végrehajtásához és a 94 Külügyi Szemle
