Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - AFRIKA - Besenyő János: Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal?
Az Afrikai Unió által vezetett misszió (AMIS) tapasztalatai Darfúrban: afrikai problémák afrikai válaszokkal? Besenyő János B ár többször is kijelentették már, hogy Darfúrban helyreállt a béke, és megszűntek a harcok, ezzel több emberi jogi és segélyszervezet vezetője - sőt sok politikus - sem ért egyet. Véleményük szerint az ENSZ és a nyugati országok egyszerűen csak nem akarnak pénzt és békefenntartókat „elherdálni" a még évekig elhúzódó konfliktus megoldására, ráadásul a kontinensen - nem csak Szudánban - óriási versengés folyik a gazdasági lehetőségekért, az ásványkincsek kitermeléséért. A szudáni kormányzatnál a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság döntése „verte ki a biztosítékot", amikor eljárást kívánt indítani az ország elnöke, Omár al-Bashir ellen.1 A bíróság döntését az Afrikai Unió (AU) is vitatta, sőt az elnök mellé állt. A kapcsolatok a nyugati államokkal elhide- gültek, ez pedig a kontinensen már eddig is jelentős politikai és gazdasági befolyással bíró Kína és India helyzetének további erősödését hozta, a darfúri konfliktus viszont az AU és az ENSZ minden erőfeszítése ellenére továbbra is megoldatlan maradt. George W. Bush kormánya a konfliktust még népirtásként említette, s az ENSZ humanitárius ügyekért felelős helyettes főtitkára, Jan Egeland a világ egyik legnagyobb humanitárius krízisének nevezte.2 A Darfúrban történt események többségét a legtöbben népirtásnak tulajdonítják, és ezt a szudáni kormányon kívül más nem is nagyon vitatja. Luis Moreno Ocampo, a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság (International Criminal Court - ICC) ügyésze mégis hiába adatott ki letartóztatási parancsot a szudáni elnök ellen népirtás, emberiség ellen elkövetett bűnök, valamint háborús bűnök vádja alapján, ennek nem tudtak és tudnak érvényt szerezni, mivel nincs olyan ország, amelyik ebben segítséget nyújtana a bíróságnak, hiszen egyikük sem akar konfliktust az ásványkincsekben (főként kőolajban) bővelkedő Szudánnal és a mögötte álló Afrikai Unióval.3 Pedig a darfúri egyértelműen olyan konfliktus, amelyben a kormány által támogatott és kiképzett dzsandzsavid csoportok a nemzetközi humanitárius jogok teljes körű semmibevételével harcoltak a védtelen polgári lakosság ellen (rablások, fosztogatások, nemi erőszak, gyerekek és öregek legyilkolása, a feketék javainak szisztematikus és törvényes elrablása stb.).4 92 Külügyi Szemle
