Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Terényi János: Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában
Terényi János tagállamok exportjának átlagban mindössze 15 százaléka irányul egymás országaiba.9 A regionális gazdasági együttműködés szervezeti keretei (CEFTA) az EU-csatlakozással értelemszerűen megszűntek, egyéb instrumentumai és ösztönzői korlátozott jelentőséggel bírnak. A közép-európai országcsoport összesített GDP-je 1989 és 2007 között (azaz a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válságot megelőzően) 42 százalékkal bővült, ami éves átlagban két százalékos növekményt jelent.10 Ezen, országonként és időszakonként jelentős különbségeket takaró átlag magában foglalja a kilencvenes évek eleji „transzformációs recesszióból" származó visszaesést, amelynek következtében a régió gazdaságai nagyjából az ezredfordulóra érték el a rendszerváltás előtti kibocsátás szintjét. A GDP-növekedés regionális középértéke ezután - az EU átlagát meghaladó módon - elérte az évi öt százalékot, ám a 2008 őszén kezdődő nemzetközi pénzügyi válság ismét rámutatott a térségbeli gazdaságok különböző mértékű törékenységére, alkalmazkodóképességük korlátáira, a kilábalás eltérő útjára és időigényére.11 A nagy belső piaccal rendelkező Lengyelország az egyetlen a régióban - és lényegében Európában -, amely elkerülte a recessziót. Az új EU-tagállamok per capita jövedelmi reálkonvergenciájának üteme (széles regionális szóródás mellett) elmarad a társadalmi várakozásoktól; az EU-15-ök szintjétől e tekintetben őket elválasztó különbség megfelezéséhez további 20-25 évre van szükség.12 A megkésett fejlődés dilemmáját részben árnyalja, hogy a fejlett ipari hagyományokra támaszkodó Szlovénia és Csehország egy főre eső nemzeti összterméke ma már (ismét) meghaladja az EU-15 legalacsonyabb vonatkozó mutatójával rendelkező Portugália per capita GDP-jét, hiszen az Európai Unión belüli centrum-periféria viszony észak-déli metszetben13 is megmutatkozik. A régió politikai viszonyai tükrözik a gazdasági realitásokat. Közép-Európa a politikai kapcsolatok vektorainak súlyozása szempontjából sem alkot az unión belül koherens csoportot, e téren is jellemző a Brüsszel, illetve a meghatározó jelentőségű nagy tagállamok felé irányuló sugaras kapcsolati szerkezet. Ennek velejárójaként a „kifelé tekintő" térségen belül egyik állam sem bír olyan befolyással, amely lehetővé tenné számára, hogy meghatározó súllyal a regionális önszerveződés motorjává váljon. Vonatkozik ez a dimenzióit tekintve kiemelkedő Lengyelországra is, amely azonban egyelőre nem rendelkezik a regionális vezető szerep egyedüli ellátását - és annak elfogadtatását - lehetővé tevő emeltyűkkel és kapacitásokkal. Az érdekalapú, differenciált közép-európai együttműködés igénye A fent megrajzolt - első pillantásra szkeptikusnak tűnő - összkép mindazonáltal nem kérdőjelezi meg a közép-európai összefogás aktualitását és megvalósíthatóságát. Éppen ellenkezőleg: arra világít rá, hogy a történelmi nosztalgia és a voluntarista elméleti 8 Külügyi Szemle
