Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Terényi János: Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában
Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában konstrukciók helyett a közös ügyek összehangolt képviseletében, pragmatikus érdekalapon, a lehető legrugalmasabb formákban építhető ki és működtethető a közép-európai kooperáció hálózata, amelynek - immár az EU- és NATO-tagság körülményei között - fokozatosan gyökeret kell eresztenie a közgondolkodásban és a politikai gyakorlatban is. Az uniós tagságra való felkészülés és a csatlakozási tárgyalások fázisában is bebizonyosodott, hogy az egyes országok által követett egyéni utak, a térségbeli „riválisoktól" való elkülönülés vagy kitűnés stratégiái legfeljebb ideiglenes és részleges előnyöket hozhatnak, s végeredményben az egész országcsoport érdekérvényesítési esélyeit rontják. Az EU- csatlakozás a térség emancipálódásának és felzárkóztatásának szükséges - bár önmagában még nem elégséges - feltétele. A regionális együttműködés megerősítése esélyt ad azon vissza-visszatérő történelmi szituáció elkerüléséhez, hogy a Közép-Európa sorsát meghatározó kérdésekben helyettünk és nélkülünk más hatalmi tényezők döntsenek. A térség országainak nemzeti érdekei közül számos - a gazdasági és a szociális felzárkózás, a komplex, országhatárokon túlmutató fejlesztések megvalósítása és finanszírozása, az európai integrációban elfoglalt hely erősítése, az uniós politikák alakításában való érdemi befolyás szerzése, valamint a sajátos külpolitikai arculat megjelenítésének igénye - regionális beágyazottságban jut kifejezésre. Közép-Európa biztonsági identitása olyan megkülönböztető vonásokkal rendelkezik, amelyek - a transzatlanti kapcsolatok természete, az Egyesült Államok európai jelenléte, a NATO alapfunkciói és az energiabiztonság stratégiai kérdéseiben - geopolitikai síkon is relevánsak.14 E fókuszpontokon érdekeink közösek, hasonlók vagy összeegyeztethetők, viszont kizárólag egyéni stratégiákkal való hatékony érvényesítésük az uniós és a nemzetközi erőtérben igen kétséges. Mindez nem jelenti annak naiv feltételezését, hogy Közép-Európában minden nemzeti érdek harmonikusan egymásba illeszthető vagy összehangolható, azt azonban igen, hogy létezik az érdekeknek és konkrét ügyeknek egy időről időre változó, ám körülhatárolható köre, amelyek képviselete közös fellépéssel célravezető. Az új közép-európai együttműködésnek a realitások talaján, a konkrétumok szintjéről kiindulva, nem pedig deklaratív módon kell építkeznie. Szigorúan érdekalapon, a közös ügyek tárgyszerű szelektálásának és józanul együttgondolkodó képviseletének nyomvonalán érlelődhetnek ki a térségbeli szolidaritás „kis körei", amelyek fundamentumára az új Közép-Európa építménye felhúzható. A térségbeli országok érdekérvényesítése nem jelentkezhet valamiféle regionális „külön út" megkísértésében. Az EU és a NATO keleti bővítésével térségünk visszavonhatatlanul meghaladta „Zwischeneuropa" történelmi stádiumát. Az erőviszonyok alapján is nyilvánvaló, hogy a regionális együttműködés nem eredményezhet markáns érdekütközést az Európai Unió mértékadó szereplőivel, hiszen az új Közép-Európa előtt álló feladatok megoldása csak az EU keretében, a lehető legszélesebb intézményi és tagállami együttműködéssel vihető sikerre. Az „új" uniós tagállamok közötti egyeztetések gondolatával és gyakorlatával szemben bizonyos fenntartásokkal élő tényezőknek tud2010. tavasz 9
