Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Emma Broughton: Koppenhága: a csúcstalálkozó mérlege és a jövő
Emma Broughton: Koppenhága: a csúcstalálkozó mérlege és a jövő Ez egyben azt is jelzi, hogy Brazília új külpolitikai viszonyrendszerében Franciaország kiemelt szerepet játszik. Az utóbbi években Sarkozy francia és Lula brazil elnök folyamatos párbeszéde nyomán a két ország közötti kapcsolatok új lendületet kaptak. 2008-ban a két államfő akciótervet írt alá Brazília és Franciaország stratégiai partnerségéről. Ez a partnerség a következő területekre terjed ki: politikai párbeszéd és nemzetközi kormányzat, gazdasági és kereskedelmi kooperáció, együttműködés a védelem, az űrkutatás, a nukleáris energia, az oktatás, a tudomány és a technológia terén. Sarkozy elnök 2009-ben tett brazíliai látogatása pedig olyan új csúcstechnológiai területeken nyitotta meg az együttműködés lehetőségét, mint a szuperszámítógépek és az űrrakéták fejlesztése. További nagyszabású projektek születtek atomtengeralattjárók és helikopterek gyártására. A 2009-es koppenhágai csúcstalálkozón a két ország hasonló álláspontra jutott a globális felmelegedés és a tartós fejlődés kérdéseit illetően. Az erről szóló francia-brazil dokumentum szimbolikus jelentőségű, és a két ország közös akaratát fejezi ki a fejlett és a fejlődő országok nézőpontjainak egyeztetését illetően. Ez egyben azt is mutatja, hogy értékrendjükben hasonlóan fontos szerepet játszik a politikai demokrácia, valamint a társadalmi és gazdasági igazságosság. Füsti Molnár Zsuzsa Emma Broughton: Koppenhága: a csúcstalálkozó mérlege és a jövő (Copenhague: le bilan et l'avenir, Politique étrangére, 2010. 2. sz. 341-353. o.) B ár a koppenhágai csúcstalálkozó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, fontos tanulsággal szolgál a többoldalú klimatárgyalások körüli változásokról: a klímával kapcsolatos kérdéseknek az ENSZ kereteiből az országos szintre való áttevődésről, a fejlett és a fejlődő országok közötti szerepvállalások módosulásáról, valamint a vitákban részt vevő civil szereplők számának megnövekedéséről. A környezetvédelem kérdése először az emberi környezetről szóló, 1972-ben Stockholmban rendezett ENSZ-konferencián vetődött fel, amelyen első ízben fogalmazták meg a „minőségi környezethez való jogot". A konferencián hozott döntés eredményeképpen kezdte meg működését az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP). A következő mérföldkövet a Brundtland-jelentés alkotja, amelyet a Környezet és Fejlődés Világbizottsága 1987-ben fogadott el, és amely megfogalmazta a „fenntartható fejlődés" elvét. 1992-ben pedig a riói környezet és fejlődés konferencián aláírták a biológiai sokféleségről és az éghajlatváltozásról szóló egyezményeket. 2010. tél 193
