Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Szörényi András: A társadalmi diplomácia (public diplomacy) újraértelmezése a 21. században
A társadalmi diplomácia (public diplomacy) újraértelmezése a 21. században segítségével, a megcélzott társadalmi szereplők tájékoztatása útján valósította meg. Az ideológiák harcában az ellenfél lakosságának meggyőzése - vagy legalább a lakosság változás iránt fogékony részében kételyek ébresztése - a hadviselés fontos eszközeként szolgált. A hidegháborúban az információs küzdelem egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy megtalálják azokat a módokat, ahogyan az információ a célcsoportokhoz eljuttatható, és megteremtsék annak kereteit, hogy a célszemélyek befogadók legyenek. Bár a USIA tevékenységét nem nevezték PD-nak, céljait és módszereit tekintve is annak eszköze volt. Negyvenhat éves működését egyértelmű sikerként értékelik, tevékenysége ugyanis nagymértékben hozzájárult a kétpólusú világ ideológiai alapú szembenállásának amerikai győzelemmel történő lezárásához azáltal, hogy a szocialista tábor országaiban elősegítette a társadalmi és politikai változásokat. Carnes Lord, Ronald Reagan tanácsadójának szavaival élve „ezeknek az értékeknek a terjesztése bizonyosan hozzájárult a Szovjetunió szinte vér nélküli felbomlásához."6 A hidegháború végét követően, amikor a nyugati világ eszméi győzedelmeskedtek, és az Egyesült Államok vált a nemzetközi rendszer domináns hatalmává, a USIA tevékenysége háttérbe szorult, egyesek szerint feleslegessé is vált. Az amerikai külügyminisztérium társadalmi diplomáciáért és társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, James K. Glassman szerint ,,[a] berlini fal lebontása után, az 1990-es években az eszmék harca leértékelődött, akárcsak a public diplomacy általában".7 Az új nemzetközi realitásokat értelmezni próbáló, Bili Clinton vezette adminisztráció 1999-ben felszámolta a szervezetet, és költséghatékonysági elvektől vezérelve integrálta azt a külügyminisztérium struktúrájába. (A második világháború után, 1945 szeptemberében, egyébként ugyanígy felszámolták az Office of War Informationt, amit 1942 júniusában azzal a céllal hoztak létre, hogy a kormány háború alatti társadalmi kommunikációját mind belföldön, mind külföldön megvalósítsa.) A történelem fintora, hogy az alig két évvel későbbi tragikus szeptember 11-i eseményeket követő afganisztáni majd iraki amerikai hadműveletek értékelése kapcsán a 2008-ban kiadott amerikai Nemzetbiztonsági stratégia megállapította, hogy ,,[a] belátható jövőben a nemzetközi környezetet az erőszakos ideológiákkal szembeni küzdelem fogja meghatározni", és „nem vagyunk képesek hatékonyan elmagyarázni a világnak, hogy kik vagyunk, és mit jelent a mi társadalmunk és kultúránk számára a szabadság és a demokrácia, mik a céljaink és az elképzeléseink".8 „Hogyan reagáljon Európa és a világ többi része a következetesen szegényes amerikai public diplomacy-ra? A megoldás még több PD - de ezúttal Európa részéről. Az európaiaknak sokkal nagyobb hitük és tapasztalatuk van a PD-ben, mint az amerikaiak többségének, legfőképpen azért, mert az EU maga is ennek a terméke" - írta Horn.9 Ez is arra utal, hogy a public diplomacy - ha más formában is, de - ismét nagyobb hangsúlyt kaphat a következő időszakban. Kiemelkedő jelentőségű változás a kommunikációs versenyben, hogy míg korábban a legfőbb kihívást az információk és üzenetek bejuttatása jelentette egy-egy zárt 2010. tél 139
