Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - ELMÉLET - Radó Nóra: Fikció vagy valóság? Posztmodern háborúk a televízióban - Jessica Lynch különös esete
Radó Nóra leírások, amelyek általános célja, hogy a háború olyan oldalát mutassa meg, amelyet nem reprezentálnak a dokumentumfilmek vagy a televíziós hírműsorok, vagyis a háború unalmát megtűzdelve elképzelhetetlen mértékű brutalitással és stresszel. Emiatt a film a háború olyan vonásait termeli újra, amelyek teljesen hiányoznak a tudósításokból. Van egy jelenet, amelyben mutatják, ahogyan a csapat tagjai a szabadidejüket töltik, és ahogy a katonai táborban - a háborús zónán kívül - viselkednek. A jelenet az empátia atmoszféráját teremti meg, megerősítve a háború stresszel telített természetét és bemutatva a korlátozott lehetőségeket a „gőz kieresztésére". Ezen a ponton a hatalom céljai is felbukkanhatnak úgy, hogy például feloldhatja az invázió alatt nyilvánosságra került ellentmondásos fotókat és történeteket az amerikai katonák viselkedéséről az iraki foglyokkal szemben. Következésképpen a katonai egységek iránt érzett empátia segítségével a film az amerikai hadsereg iránti támogatást és magát a háború iránti támogatást erősítheti meg a közönségben, miközben normatív elfogadtatást generálhat a kormány és a hadsereg szükségesen megtett lépései iránt, amellyel megőrzik a liberális életmódot, és terjesztik a társadalmon kívül is. Az egyik legnagyobb hatású jelenet, amikor az osztag harcba kerül egy iraki katonákból álló csapat ellen, és valahol a sivatagban beásva várja az összecsapást az ellenséggel, s a kamera néhány, a katonák arcán köröző legyet mutat - utalva a háború lassúságára és az olyan „egyszerű" szenvedésekre, mint a forró sivatagban lenni katonai felszerelésben. Ez a jelenet a háború nehézségei megértésének lehetőségét vázolja fel, és így azt a célt szolgálja, hogy szimpátiát keltsen a katonák iránt. A film egy viszonylag rövid időszakot ölel fel (38 nap), amely így az időbeosztással szintén a valóság benyomását erősíti. A háború efféle megjelenítése megkérdőjelezi a háború „valódi", televíziós hírközvetítésekben és dokumentumfilmekben található ábrázolásait, és azt a benyomást kelti, hogy a játékfilmek és a dokumentarista drámák a közönségnek érthetőbb és autentikusabb módon tudják magyarázni a háború valódi eseményeit, ösz- szetett narratíváik segítségével. Ez azonban már önmagában ellentmondás, tekintve az ilyen filmek nyílt hivatkozásait fiktív természetükre. Következésképpen a közönség bizonytalanságát tovább növelik a háború „valódi természetéről", és csupán a reprezentációk két oldalának találkozásában születő konvenciók maradnak. Jessica Lynch különös esete Mióta a tömegmédia részt vesz a konfliktusok dokumentálásában, a legtöbb háborút, legalábbis az utókor számára, emblematikus módon ábrázolják különféle fotók vagy képek.46 A kamera megjelenésével a csatatereken az állóképek mozgóvá váltak, és a háború fényképei nagyobbrészt felcserélődtek a videofelvételekkel és az élő látványosságokkal. Jessica Lynch története, a 19 éves szőke amerikai katonáé, akit egy 118 Külügyi Szemle
