Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: A Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó tanácsadó véleményéről
Németh Csaba Ezek az igazán fontos kérdések. Olyan kérdések, amelyeket egy kevesebb mint tíz (!) oldalas jogi indoklással nem lehet megválaszolni. A feltett kérdés azonban való igaz, hogy nem utalt kifejezetten a fenti alapvető fontosságú kérdésekre, és lehetőséget teremtett megfogalmazása miatt a bíróságnak csak a kifejezett kérdésre szűkített álláspont kialakítására. A kérdés ugyanis magára a függetlenség kikiáltásának aktusára mint egyoldalú jognyilatkozatra és ennek jogszerűségére vonatkozott. Azt, hogy a közgyűlési határozat és Szerbia szándéka valójában nem csak erre irányult, a szerző álláspontja szerint a Közgyűlés napirendjén szereplő javaslat is bizonyítja.19 A kérdésbe az eredetihez képes felvett alany, aki a függetlenséget deklarálta (Provisional Institutions of Self-Government) nyilván azt a megfontolást szolgálta, hogy ezen szerveknek a függetlenség kikiáltására nem lehetett joguk, ez pedig vitathatatlan. Az UNMIK-rezsimben a végső hatóság az SRSG volt, Koszovó végső státusa még korántsem volt megoldott. Csakhogy a bíróságnak erre is megvolt a válasza: véleménye szerint nem feltételezhető, hogy a Közgyűlés a kérdésfeltevéskor a bíróságot korlátozni akarta volna annak jogi feladatai gyakorlásakor, így akár a kérdés értelmezésében, ezért a bíróság joga eldönteni, hogy a függetlenség kikiáltója jelen esetben valóban a kérdésben szereplő alany volt-e egyáltalán.20 Az eljárásban előadott egyik legérdekesebb jogi érv a Kanadai Legfelsőbb Bíróság québec-i szecesszióval kapcsolatos határozatában megválaszolandó kérdés felvetése volt.21 Az ott feltett kérdés a függetlenségi aktus kibocsátójának azon jogára koncentrál, hogy az adott québeci önkormányzati szervnek egyáltalán joga volt-e a függetlenség deklarálására (az önrendelkezési jog alanyára vonatkozó probléma). Ezzel szemben a Közgyűlés kérdése nem az alanyra, hanem az aktusra koncentrál, a szerző álláspontja szerint hibásan. Ezért a bíróság érvelése szerint az alanyra nem is vonatkozhatott a kérdés vizsgálata.22 Ezen problémára a tanulmány a tanácsadó vélemény hiányosságai részben még kitér. A közvetlen politikai előzmények Az ítélet röviden ismerteti azokat a körülményeket, amelyek 1999 után a függetlenség kikiáltásához vezettek. A koszovói háború fegyveres cselekményeinek befejezését követően hozta meg az ENSZ BT az 1244 (1999) számú határozatát, amelynek céljai a humanitárius katasztrófa súlyosbodásának megakadályozása, a NATO-légicsapá- sok befejezéséhez vezető kumanovói megállapodásban foglaltak végrehajtása és Koszovó nemzetközi közigazgatás (United Nations Interim Administration Mission in Kosovo, UNMIK) alá helyezése voltak. Az UNMIK kiépítette a saját rendszerét Koszovóban, az SRSG vezetésével, aki az 1/1999-es UNMIK-rendelet szerint Koszovó „teljhatalmú urának" volt tekinthető.23 Az 1999/34-es UNMIK-rendelet24 az UNMIK határozatait a Koszovóban hatályos jogrend részévé tette, a 2001-es átmeneti alkotmány pedig meghatározta a koszovói 68 Külügyi Szemle
