Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: A Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó tanácsadó véleményéről
A Nemzetközi Bíróság koszovói függetlenségi nyilatkozatra vonatkozó tanácsadó véleményéről önkormányzat intézményrendszerét. A fenti szabályrendszer a nemzetközi jogalanyisággal rendelkező Koszovói nem ismerte el.23 2005-től kezdve, Kai Eide norvég politikus különleges megbízottá26 történő kinevezésével a BT is elérkezettnek látta az időt a státustárgyalások megkezdésére.27 Eide utódjául 2005 novemberében Mártii Ahtisaarit nevezték ki különmegbízottnak, a koszovói helyzet megoldását a nagyhatalmak továbbra is BT jóváhagyásával képzeltek el.28 Ahtissaari 2006. február 20. és szeptember 8. között próbálta közelíteni a szerb és a koszovói albán felet és álláspontjaikat a tárgyalóasztalnál, hiába. 2007. március 27-én az ENSZ-főtitkár benyújtotta az ENSZ Biztonsági Tanácsának az azóta Ahtisaari által kidolgozott rendezési javaslatként ismert dokumentumot, amely többek között megállapította: „Szilárd meggyőződésem, hogy a tárgyalásokban lévő azon potenciál, miszerint egy kölcsönösen elfogadható eredmény elérhető lenne, kimerült. Hiába a további tárgyalások, akármilyen formát is öltenek ezek, a zsákutcából nem lehet kijutni."29 Tehát a nemzetközi közösség részéről a koszovói helyzetet, de a szerb-albán tárgyalókészséget feltétlenül a legjobban ismerő ember szerint Koszovónak függetlenné kell válnia, a tárgyalások pedig kudarcra vannak ítélve. Az úgynevezett Ahtisaari-terv azonban semmiképp sem egy teljesen önálló Koszovót hozott volna létre, hanem egy nemzetközi felügyelet mellett gyakorolt korlátozott és fokozatosan kiteljesedő szuverenitással rendelkező államot.30 A BT azonban politikai megosztottsága miatt újra cselekvésképtelennek bizonyult, és nem tudott határozatot hozni a koszovói kérdésben. 2007. december 4-én az utolsó tárgyalásos kísérlet is megbukott.31 Ezt követően 2008. február 17-én Koszovó kikiáltotta függetlenségét. A függetlenségi deklaráció kibocsátói „Koszovó demokratikusan megválasztott képviselői voltak" 32 A függetlenségi nyilatkozatot ténylegesen a 120 tagú koszovói parlament 109 tagja fogadta el, ezen a parlamenti ülésen a koszovói miniszterelnök és a koszovói elnök is jelen voltak és szavaztak, tehát nem (csak) a Constitutional Framework szerinti parlament volt a függetlenségi nyilatkozat kibocsátója. További jelentős eltérés, hogy a Constitutional Framework33 előírásaitól eltérően a dokumentumot nem továbbították a nemzetközi közigazgatást gyakorló hatóság vezetőjének (SRSG) kihirdetésre. Az érdemi jogi indoklás Az érdemi jogi indoklásában a bíróság a fentebb már jelzettek szerint kizárólag a függetlenség kikiáltását mint egyoldalú jogi aktust vizsgálta. Abban kellett döntenie, hogy ez a jogi aktus összeegyeztethető-e a nemzetközi joggal. A bíróság az esetleges jogsértést vizsgálta az általános nemzetközi jog, a ENSZ Biztonsági Tanács 1244 (1999) számú határozata és a Constitutional Framework szempontjából. A bíróság megállapította, hogy a 18-20. századi függetlenségi deklarációkkal szemben nem alakult ki olyan állami gyakorlat, ami megalapozná, hogy az általános nemzetközi joggal ellentétben áll a függetlenség kikiáltása, sőt ennek épp az ellenkezője igazolható.34 A 20. századi nemzetközi gyakorlat a „függetlenséghez való jogot" tovább szélesítette, és kiterjesztette 2010. tél 69
