Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kőrösi István: Közép-Európa helye a nemzetközi (európai) gazdasági, pénzügyi és innovációs folyamatban
Körösi István A fogyasztói áremelkedés üteme 1991-ben volt a legmagasabb a kelet-közép- európai térségben: Lengyelországban 67,8, Csehszlovákiában 47,3, Magyarországon 35 százalékos volt az infláció. Szlovéniában is az önállóvá válás idején átmenetileg kimagasló volt az inflációs teher; 1992-ben a fogyasztói áremelkedés 204 százalékot ért el. Az EU-15-ök átlagában 1991-ben 5,3 százalékos fogyasztói áremelkedés volt, Ausztriában ennél alacsonyabb; 3,5 százalékos volt az ütem, Németországban az újraegyesítés terhei ellenére az inflációt sikerült kordában tartani, mindössze 2,9 százalékos volt az áremelkedés. 1991 és 2000 között a kelet-közép-európai térségben Lengyelországban volt a legmagasabb az áremelkedés, évi átlagban 25,8 százalék, ami az évtized első felében mutatkozó magasabb ütem hatását tükrözi. 2000-re Csehországban sikerült az inflációt 3,1 százalékra csökkenteni, Szlovákia 8,2 százalékos áremelkedést „produkált". Magyarországon egy számjegyűre csökkent az áremelkedés (9,1 százalékra), Lengyel- országban tízszázalékos ütem mutatkozott. A 2001-2009-es időszak átlagában a fogyasztóiár-emelkedés Lengyelországban évi 2,6 százalék, Csehországban 2,4, Szlovákiában 4,4, Szlovéniában 4,6 százalék volt. Magyarországon 4,9 százalékkal a térségben a legmagasabb infláció mutatkozott. Érdekes az összevetés az EU-15-ökkel, ahol sikerült a fogyasztóiár-emelkedést évi átlagban 2,2 százalékra leszorítani. Közép-Euró- pa nyugati országai, Németország és Ausztria nemzetközi összehasonlításban kiemelkedően kedvező teljesítményt értek el az infláció alacsonyan tartásában (évi átlagban 1,6, illetve 1,9 százalékkal). Csehországnak és Lengyelországnak az elmúlt évtizedben sikerült belesimulnia az EU-15-ök alacsony inflációs trendjébe. A többi kelet-közép-európai országnak ez eddig még nem sikerült. A nemzetközi versenyképesség szempontjából ez azért kedvezőtlen, mert amelyik országban magasabb az infláció, gyorsabban nőnek a termelési költségek a versenytársakhoz viszonyítva, az rosszul jár a nemzetközi költségversenyben és/vagy romlik a rentabilitása. Az áremelkedés leszorítása és alacsony szinten történő harmonizálása szükséges a gazdaságirégió-építés előmozdításához is. A foglalkoztatás, az aktivitási ráta alakulása kulcskérdés az országok fejlődése, az integrációban való sikeres szereplés és a regionális verseny szempontjából egyaránt (lásd az 5. táblázatot). Az aktivitási ráta a 15-64 éves népességhez viszonyítja a ténylegesen dolgozók arányát. A munkaképes népességnek az EU-15-ök átlagában az 1990-es évek második felében több mint hatvan százaléka dolgozott, Magyarországon ez az arány mindössze 52 százalék volt, s ez messze a legalacsonyabb arány volt nemcsak a térségben, de az EU-ban is. Csehországban a lakosság kétharmada dolgozott. Svájcban dolgoztak a legtöbben; a munkaképes népesség 77 százaléka. Az ezredfordulón az EU-15-ökben a foglalkoztatási ráta 63,4 százalék volt, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia az 55-57 százalékos sávban mozgott, Csehországban ez a ráta 65,0 százalék, Szlovéniában 62,8 százalék volt. A 2000-2008-as időszakban 70 Külügyi Szemle
