Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - EURÓPA - Tóth Erika: A "weimari háromszög" szerepe - a német-francia-lengyel együttműködés kilátásai
Tóth Erika • Németország hatalmi ambíciói nem bizonyultak eltúlzottnak, Németország támogatását, igyekezetét a csatlakozni kívánó országok maguk is üdvözölték. A lengyelek nem Németország szerepvállalását sokallták, hanem Franciaországét kevesellték. • Párizs Lengyelországot az Egyesült Államok trójai falovának tekintette. • A kiegyenlítetlen kétoldalú kapcsolatok rányomták bélyegüket az együttműködésre. Az utóbbi években az együttműködést nehezítette: • A még mindig meglévő kiegyenlítetlenség: a felek továbbra sem egyenrangú partnerek. Németország és Franciaország Európa vezető nemzeteihez tartoznak, a hasonlóan öntudatos lengyelek viszont csak a második sorban foglalnak helyet. • A háromszög nem lett egyenlő szárú, a bilaterális kapcsolatokban francia-német túlsúly érvényesül. A kilencvenes években a német-francia domináns tengely előny volt, ma már nem az, a fennálló aszimmetria, a különböző intenzitású kétoldalú kapcsolatok kedvezőtlenül hatnak az együttműködésre. A szoros németfrancia és a konjunktúrát mutató német-lengyel kooperáció mellett kevésbé fejlett és zavarra hajlamos a francia-lengyel együttműködés. • A résztvevők kétoldalú kapcsolatainak alakulása is kölcsönösen kihat egymásra. Figyelemre méltó, hogy nemcsak azok zavarai vetülnek rá a hármasra (a 2006- os német-lengyel sajtóbotrány a hármas csúcstalálkozó elhalasztását vonta maga után)17, hanem azok intenzívebbé válása is (német-francia, német-lengyel) a hármas együttműködés ellen hat. • A lengyel politikusok már nem kényszerülnek arra, hogy hármas keretben egyeztessenek, mivel a 27-ek tagjaként is lehetőségük van a konzultációkra. • Az elmúlt években az együttműködés személyes okok, Kaczynski lengyel köztársasági elnök hozzáállása miatt is akadozott. A weimari háromszög a fennálló aszimmetriák alapján a német-francia bilateraliz- mus stratégia eszköze volt, amely elsősorban Lengyelországnak az európai intézményekbe és a nemzetközi biztonsági architektúrába való betagozódását szolgálta. Mióta a stabilitásexport kérdése megoldódott, a továbblépéshez és a bizalom megerősítéséhez a német-lengyel és a francia-lengyel kapcsolatok kiegyensúlyozására lenne szükség. Hogyan tovább? A lisszaboni szerződés alkalmazása és az egyes tagállamok nehezen előre látható magatartása sok ismeretlen tényezőt rejt magában, ezért a weimari háromszög jövőjét nehéz lenne megjósolni. Több forgatókönyv is elképzelhető, ezekből az elemzők négy opciót emelnek ki: 32 Külügyi Szemle
