Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 4. szám - EURÓPA - Tóth Erika: A "weimari háromszög" szerepe - a német-francia-lengyel együttműködés kilátásai
A „weimari háromszög" szerepe - a német-francia-lengyel együttműködés kilátásai a weimari háromszög egyik alapvető célkitűzése teljesült, másrészt jelentősen megváltozott az kooperáció külső és belső feltételrendszere: Lengyelország a kibővített Európai Unió tagjaként új minőségében folytathatta az együttműködést, miközben a 27-ek Európája teljesen új kihívások elé állította a tagállamokat, új megoldások váltak szükségessé az érdekegyeztetés, a kompromisszumkeresés területén. Az eredmények vizsgálatánál és a bírálatoknál ezért számít határkőnek ez az időpont, jóllehet az útkeresés, a feladatok újradefiniálásán való gondolkodás már korábban elkezdődött, látván a kihasználatlanság és az érdektelenség jeleit (a politikai együttműködés elvesztette kezdeti dinamizmusát, bizonytalanság, tanácstalanság alakult ki, ami egyébként nem volt meglepő, tekintve, hogy a perspektíva hiánya az EU-nál is megmutatkozott). A problémák már a kilencvenes években jelentkeztek: újra át kellett gondolni, melyek a közös érdekek, és melyek a tabunak számító területek, amelyeket inkább kétoldalú keretben lehet megvitatni. A tizedik évfordulón felmerült például, hogy a formáció egyáltalán túléli-e a lengyel EU-csatlakozást. Az is megfogalmazódott, hogy - még mielőtt feleslegessé válna - az „Élysée-szerződés" mintájára alakuljon át egy intézményesített francia-német-lengyel partnerségi és együttműködési szerződéssé. Olyan javaslat is született, hogy a weimari háromszög az Európai Unió motorja, az együttműködés laboratóriuma lehetne: a német-francia-lengyel tengely a 27-ek Európájában hasonló szerepet játszhatna, mint amilyet a német-francia tengely korábban játszott, illetve ma is játszik. Mindazonáltal az elemzők óva intenek a túl ambiciózus célkitűzésektől, hiszen a 2004 óta eltelt időszak mérlege sem túl kedvező. A weimari háromszög tevékenységének értékelésében nem különül el az egyes országok álláspontja, a politológusok általában kritikusabbak, mint a politikusok, mondván, a formáció teljesítménye jelentősen elmarad az eredeti várakozásoktól és a gyakorlati lehetőségektől is. Sokan úgy látják, hogy lényegében minden fontos kérdés a kétoldalú kapcsolatok kérdéskörében maradt, közös álláspontok kidolgozására nem került sor.13 A bírálók a formációt „üres burok", „szappanbuborék", „placebó" és „papírtigris" kifejezésekkel illették, az erősen ceremonizált, rendszeres és ünnepélyes állam- és kormányfői találkozókat „kötelező gyakorlat"-nak titulálták.14 A politikusok ennél általában pozitívabban nyilatkoztak, de a csalódottság náluk is tetten érhető.15 A kihasználatlan lehetőségek okai Már Lengyelország EU-csatlakozása előtt gondot okozott, hogy • Franciaország elkötelezettsége csökkent, illetve verbális maradt. • A lengyelek csalódtak a lengyel-francia kapcsolatokban: Párizsban a lengyelek franciabarát közeledését nem fogadták lelkesen, Franciaország a lengyel közvélemény szemében a csatlakozás fékezőjévé vált.16 2010. tél 31
