Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Terényi János: Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában
Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában gyökeres megváltozása együttesen olyan új történelmi helyzetet teremtettek, amely modern üzenettel és mondandóval ruházhatja fel Közép-Európát. Funkcionális értelemben „az új Közép-Európa" ma azon volt szocialista országok körét öleli fel, amelyek az EU- csatlakozás feladatát sikeresen teljesítve az unió tagjaivá váltak (vagy a belépésre a legközelebbi jövőre vonatkozó, konkrétan programozott perspektívájuk van), ám amelyek tényleges gazdasági és társadalmi felzárkóztatása, az európai integrációban elfoglalt helyük megszilárdítása, minél szervesebb európai beágyazódásuk további jelentős erőfeszítéseket tesz szükségessé. E munkadefiníció mindazonáltal nem implikál lecövekelt határokat és tételes országfelsorolást. Az új Közép-Európa funkcionális értelmezésében Toynbee és Huntington civilizációs vízválasztója nyilván nem abszolút érvényű kritérium, mint ahogy az európai építkezés is meghaladta a valamikori Occidens határait kijelölő schisma örökségét. Az országhatárok nincsenek tekintettel a történelmileg kialakult kulturális és mentalitásbeli viszonyulásokra, amelyek viszont éppen ezért nem éles kontúrokkal válnak el egymástól, hanem a „határterületeken" egymásba mosódó tónusokként vannak jelen. A régió mai arculatának és kapcsolati vektorainak formálódásában ma is kivehetők azon markáns vonások, amelyek a térség fejlődési pályájára korszakonként meghatározó befolyást gyakorló hatalmi tényezők lenyomatát viselik, és jelenkori hatását mutatják. A Közép-Európa-fogalom viszontagságos történelmi pályafutásának különböző rétegei egymásra rakódnak, ami akkor is igaz, ha a földrajzi, kulturális, gazdaság- és politikatörténeti szempontból hagyományosan idesorolt Németország és Ausztria politikai értelemben ma nem pozicionálják magukat Közép-Európa részeként. Bár a Kelet-Európába visszaszorult Oroszország korábbi diapazonjához képest korlátozott emeltyűkkel (és ambíciókkal) rendelkezik, az orosz külpolitika megújult magabiztossága és hatalmi stílusa történelmi gyökerű érzékenységeket hoz felszínre, az orosz forrásoktól való energiafüggés pedig biztonsági, politikai és gazdasági természetű aggodalmakat kelt a régióban. Közép-Európa elhatárolása mind tartalmi, mind formális szempontból a jelen korszakban is viszonylagos. A térség államai nem alkotnak jogilag megkülönböztethető alrendszert az Európai Unión belül. Ezzel együtt az EU bővítése trendszerűen együtt jár az unión belüli regionalizálódás folyamatával, ami nem szervezeti értelemben vett részekre tagolódást jelent, hanem az egyes térségek sajátosságainak és helyzetének megfelelő érdekcsomópontok és érdekképviseleti vektorok tudatosulását vetíti előre. Az új Közép-Európa alapvető kihívása a reálkonvergencia, a felzárkózás az Európai Unió keretei között, amely feladat közössége egyben sors- és érdekközösséget is hivatott teremteni e történelmi törésvonalak által szabdalt régióban. Realitások a mai Közép-Európában A térség mai állapotainak, tényleges együttműködési potenciáljának (és készségének) elemzésekor nem tekinthetünk el a közép-európai történelmi tapasztalat Janus-arcúságától. 2010. tavasz 5
