Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Lilón, Domingó: A Spanyolországba irányuló tömeges bevándorlás problémái
A Spanyolországba irányuló tömeges bevándorlás problémái Spanyolország esete jól példázza a pénzátutalások szerepét. Az ország az utóbbi években világviszonylatban a negyedik, az Európai Unión belül pedig az első helyre került a kibocsátott hazautalások nagyságrendjét illetően. 2005-ben a Spanyolországban tartózkodó külföldiek 5,768 milliárd dollárt utaltak hazájukba. Ezek 69,5%-a (4,008 milliárd dollár) Latin-Amerikába irányult; javarészt Kolumbiába (21%, 1,211 milliárd USD), Ecuadorba (20,2%, 1,165 milliárd USD), Bolíviába (9,3%, 536 millió USD), a Dominikai Köztársaságba (5,5%, 317 millió USD), Brazíliába (4,4%, 254 millió USD), Peruba (3,6%, 208 millió USD) és Argentínába (2%, 115 millió USD). A hazautalás-üzletből - a pénzeket általában erre szakosodott pénzátutaló ügynökségeken, különböző pénzügyi intézeteken keresztül utalják - a nemzeti bankok sem akarnak kimaradni. A latin-amerikai kormányok azzal a szándékkal kívánnak részt venni a folyamatban, hogy a befolyt összegeket a nemzeti gyarapodásra, illetve általa a szegénység mérséklésére fordítsák a térségben. A 2006-ban Montevideóban tartott ibero-amerikai csúcstalálkozó zárónyilatkozatában ez áll: „Könnyebbé kell tenni a pénzátutalásokat az átutalások költségeinek csökkentése és a banki szolgáltatások elérhetősége révén. Lehetőséget kívánunk teremteni az átutalások optimális felhasználására olyan termelő tevékenységek és befektetések céljára, melyek az elvándoroltak családjának és közösségének helyzetét javítják."25 A nyilatkozat felhívja a figyelmet néhány problémára: egyrészt a pénzátutaló ügynökségek nagyon magas - hét-húsz százalék - jutalékot számítanak fel az átutalt ösz- szegre. Másrészt, az oda utalt dollármilliók vagy eurók nem enyhítették a szegénység problémáját, többnyire olyan alapvető szükségleteket elégítettek ki, mint étkezés, ruházkodás, egészségügyi, oktatási kiadások, és csak néhány esetben szolgáltak befektetési célokat. Ennek ellenére, a CEPAL 2005-ben azzal a gondolattal zárta a Latin-Ameri- ka társadalmi körképe című kiadványát, hogy „a hazautalások egyre fontosabb szerepet játszanak az érintett családok jövedelmi szintjének alakulásában és eloszlásában, ami lehetővé teszi, hogy jelentős hányaduk kikerüljön a szegénységből".26 Ezért is tekinthető nagyon fontosnak a bankok szerepvállalása és a kormányok garanciája olyan projektek megvalósításában, amelyek a hazautalásokat kézhez kapó családok - és végső soron az ország - gazdasági növekedését szolgálják. E tekintetben figyelemre méltó az a három kísérleti projekt, melyeket Spanyolország Marokkóban, Ecuadorban és Szenegálban kezdeményezett. 2006-ban a Spanyol Kormány Gazdasági Hivatalának akkori vezetője, Miguel Sebastián a következő adatokkal jellemezte a spanyolországi bevándorlás és a gazdaság kérdését:- Az elmúlt évtized GDP-növekedésének 30%-a (az utolsó öt év 50%-a) a bevándorlóknak köszönhető.- „A bevándorlók nemhogy nem növelték a munkanélküliséget, ellenkezőleg, állandó munkahelyeket teremtettek. 2010. ősz 123
