Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Lilón, Domingó: A Spanyolországba irányuló tömeges bevándorlás problémái
Domingo Lilán- Az EU-n kívüli országokból származó bevándorlók 72,2%-a középfokú vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik, a spanyolok körében ez az arány 66,5%.- 2005-ben 23.402 millió euróval (a GDP 2,6%-a) járultak hozzá az állami bevételekhez.- Az államháztartás bevándorlókra fordított kiadásai 18.618 millió eurót (a GDP 2,1%-a) tettek ki.- Az elkövetkező 7-8 évben nettó befizetéseiknek köszönhetően a bevándorlók hozzájárulása az államháztartási többlethez tovább fog növekedni."27 Amikor 2005-ben a spanyol kormány elindította a bevándorlók legalizálását, mely során hétszázezer külföldi vált a spanyol társadalom törvényes tagjává, az intézkedést több európai kormány is kritikával fogadta; Németország és Hollandia meg is kereste a spanyol hatóságokat, hogy alaposabban tájékozódjon a folyamatról és annak következményeiről. Látható, hogy az adott időszakban több okból is kedvezőnek bizonyult a szabályozás. Nemcsak azért, mert növekedett Spanyolország népessége, hanem mert új munkavállalók jelentek meg a munkaerőpiacon, ami hozzájárult a munkahelyteremtéshez, az ország gazdasági gyarapodásához és az államháztartási bevételek növeléséhez. A kormány a 2007-2010 közötti időszakra kétmilliárd eurós költségvetést irányzott elő a Bevándorlók Integrációjának Tervére. A terv egy komplex program megvalósítását célozta meg, amely a bevándorlók „befogadását, oktatását, foglalkoztatását, lakhatási támogatását, szociális és egészségügyi szolgáltatások biztosítását, a gyermekek és az ifjúság támogatását, az egyenlő bánásmód elvének megvalósítását, a nők helyzetének javítását, a közügyekben való részvétel, a bevándorlókkal kapcsolatos közvélmény javítását és az integrált fejlődést szolgálná."28 A kormány felelőssége tehát, hogy világos kampány keretein belül és a jóhiszeműség elvétől vezérelve ismertesse meg a spanyol társadalommal a bevándorlás pozitív hatásait. Egyetértünk Alain Touraine véleményével, mely szerint „a bevándorlók integrációjával nincsen probléma, az őket körülvevő lakosság részéről viszont ellenállás és elutasítás van. Következésképpen, az erőfeszítéseknek ez utóbbiakra kell irányulniuk".29 Elemzésünket Lluís Bassets szavaival zárjuk: Tamar Jacoby, észak-amerikai demográfus, az ellenőrzött, de tömeges bevándorlás lelkes szószólója szerint a bevándorlók hozzájárulnak az ország gyarapodásához, munkahelyet teremtenek ott, ahol nincs, többet és jobban dolgoznak, fiatalabbak és mobilisabbak, és annál nagyobb hasznot képviselnek, minél inkább különböznek az autochton lakosságtól. A képlet világos és megfontolandó Európa számára: ellenőrzés alatt tartani a határokat, százszorosára növelni a kvótákat (évi ötezerről négy- vagy ötszázezerre), és legalizálni azokat, akik már itt vannak. A kihívást Amerika és Európa számára is az integráció jó rendszereinek a megteremtése jelenti. Jacoby szerint minden más erőfeszítés hiábavaló és egy aranyat 124 Külügyi Szemle