Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai
Közép-Európa: „elképzelt terek" és a 21. század kihívásai lés abból a feltételezésből indult ki, hogy, hogy a német soft power legnagyobb diadala lenne, ha sikerülne Oroszországot az EU normakövető világába vezetnie. Az orosz magatartásnak ez a „megváltoztatása" nem csupán a kül- és biztonságpolitikára, hanem a gazdasági és kereskedelmi szabályokra, a legkülönbözőbb szakpolitikákra, így a versenypolitikára is kiterjedne. A német elképzelésekkel szemben a 2008-as grúz-orosz konfliktus kellemetlen meglepetéssel szolgált. A német reagálás az első napokban előre látható volt: a német politikusok a grúz elnök kalandorpolitikáját tették felelőssé, és hangsúlyozták az Oroszországgal való párbeszéd fennmaradásának szükségességét. Ám amikor az orosz csapatok a vitatott Dél-Oszétiában is folytatták előrenyomulásukat, Berlin hangvétele megváltozott. Merkel kancellár és Medvegyev már régen tervbe vett és Szocsiban megtartott találkozója fagyos eszmecserévé vált. Szocsiból Merkel egyenesen Tbiliszibe utazott, megerősítve a grúzok jogát a NATO-tagságra. A szociáldemokrata külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier az orosz akciókat „törvénytelenek" és „aránytalannak" nevezte. Ennek ellenére azonban nem kezdődött új szakasz a német-orosz kapcsolatokban. Berlin Franciaországgal és Olaszországgal együtt kezdeményezte, hogy tárgyalások kezdődjenek az EU és Oroszország közötti új partnerségi megállapodásról. Berlin ugyanakkor az Egyesült Államokkal szemben ellenezte, hogy Ukrajna és Grúzia közelebb kerüljön a NATO-tagsághoz. Berlin egyidejűleg elítélte Medvegyevnek a kalinyingrádi körzetben kilátásba helyezett rakétatelepítését, és Berlinben a németorosz „stratégiai partnerség" helyett „modernizációs partnerségről" kezdtek beszélni. Schröderhez képest Merkel kancellár első moszkvai látogatásán nyilvánosan bírálta ugyan az orosz politikusokat, és emberjogi aktivistákkal is találkozott, ám Oroszországnak egy európai stratégiába történő bekapcsolása mellett éppen úgy kitartott, mint az orosz-német balti-tengeri gázvezeték tervének megvalósítása mellett. Steinmeier az oroszbarát frakció képviselőjeként továbbra is ragaszkodott a Moszkvával létrehozandó „stratégiai partnerség" tervéhez, jóllehet atlantistaként nem osztotta a pártjában meglévő azon véleményeket, amelyek a Moszkvától és Washingtontól való „egyenlő távolság" politikáját hangsúlyozták.39 Keleti szomszédságpolitika mint közép-európai napirend Az EU és a NATO keleti kibővülésével a V-4-ek államai az euroatlanti térség részévé váltak, létrejöttek azok a feltételek, hogy a térség államai valódi „nyugati" államokká váljanak. Egyúttal Kelet-Közép-Európa geostratégiai helyzete az integrált Európa peremén sajátos kül- és biztonságpolitikai napirend kialakulásához vezetett, amely szorosan összefügg az EU természetével. Az unió kül- és biztonságpolitikának ugyanis központi eleme a kibővülés útján történő biztonság és stabilitás politikája. Ez az elv 2010. tavasz 55
