Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berkics Erika: Spanyolország történelmi nemzetiségei és régiói
Spanyolország történelmi nemzetiségei és régiói rokonsága miatt is), a lakosság mindössze 6%-a nem ért katalánul. A kétnyelvűséghez vezető utat több, konfliktussal terhes törvény elfogadása fémjelzi. Az 1983-as Nyelvi Normalizációs Törvény hivatalossá tette a katalán használatát a helyi közigazgatásban. Az 1996-os nyelvtörvény szentesítette a „nyelvi bemerítés" politikáját, és bár a törvény hétéves korig minden gyermeknek biztosította az anyanyelvén való oktatást - vagyis spanyolul is, ha a szülők ezt kérvényezték (a spanyol nyelv és irodalom tanulása az iskolai évek alatt végig kötelező) -, ezt követően már csak katalánul tanulhatnak. Ez rendkívül érzékenyen érintette a Katalóniában élő spanyol nyelvű bevándorlókat, akik sérelmezték, hogy gyermekeik nem tanulhatnak anyanyelvükön az állami iskolákban. A katalán pártok azzal az indokkal utasították el a kétnyelvű iskolarendszert, hogy a nyelvek ne osszák ketté a társadalmat. A 2006-os statútum külön fejezetet tartalmaz a nyelvi jogokról és kötelességekről. Az 50.§ rögzíti a katalán nyelv terjesztésének feladatait. A 6.§ 4. bekezdése a katalánt jelöli meg a közintézmények és a közszolgálati médiumok elsődlegesen használt nyelveként (a madridi alkotmánybíróság kifogásolta ezt), a 35.§ 1. bekezdése szerint az oktatás nyelve kötelező jelleggel a katalán, az 50.§ 5. bekezdése rögzíti, hogy a Generalität és az önkormányzatok a katalánt kötelesek használni a belső és a lakossággal való kommunikáció során. A nyelvhasználat szabályozása körüli vitákban a spanyol anyanyelvűek jogaik megsértését, a spanyol nyelv elnyomását sérelmezik. Ez utóbbinak ellentmondanak a tanulók körében végzett felmérések, melyek szerint a katalán iskolások spanyol nyelvi kompetenciái ugyanolyan jók, mint a többi spanyol iskolásé. A katalán nyelv- és oktatáspolitika eredményeként a katalán nyelv használata általánossá vált a mindennapi életben, széles körű használat jellemzi a tömegkommunikációban, jelentős irodalma és könyvkiadása van. A katalán nyelv- politikai államtitkárság irigylésre méltó költségvetéssel gazdálkodik (mely 2000-2008 között tizenkétmillió euróról huszonnyolcmillióra nőtt), a katalán nyelv használatának kiterjesztésére 2008-ban százötvenmillió eurót költött Katalónia. Galícia helyzete sajátosnak mondható. Egyrészt Spanyolország szegényebb tartományai közé tartozott és tartozik ma is, így a vándorlás iránya éppen ellentétes volt, mint Katalónia és Baszkföld esetében; a társadalom összetételének, a galego és a spanyol közeli rokonságának köszönhetően itt a legmagasabb a kétnyelvűtek és a saját nyelven egyaránt írni, olvasni, beszélni tudók aránya. Azonban a két nyelv társadalmi presztízsében és területi használatában jelentős különbségek vannak: a vidéki lakosság nagy részének a galego az első anyanyelve, a nagyvárosokban azonban kevésbé elterjedt. Ennek megfelelően, a kétnyelvű oktatási rendszer az egyes területek nyelvi igényeihez alkalmazkodott: a városokban az oktatás nyelve főleg a spanyol, vidéken a galego. Az 1983-as normalizációs törvény nem határozta meg a spanyol és a galego kötelező arányát az oktatásban, a döntést az iskolákra bízta. Az oktatás nyelvét szabályozó legújabb törvények (az alap- és középfokú oktatást szabályozó 2007-es, a közoktatás több- nyelvűségéről szóló 2010-es rendelet) meghatározzák a tantárgyak nyelvét: eszerint a 2010. ősz 109
