Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berkics Erika: Spanyolország történelmi nemzetiségei és régiói
Spanyolország történelmi nemzetiségei és régiói regionalizáció folyamata kétségkívül új környezetet teremt Katalónia és Spanyolország többi nemzeti kisebbsége számára is. Michael Keating szerint az autonómiarendszer, valamint az európai egységesülés és föderalizmus eredményeként meghonosodó, korlátozott szuverenitás és szubszidiaritás eszméinek köszönhetően, a kisebbségi nemzetek kulturális és gazdasági érdekérvényesítése anélkül megvalósulhat, hogy a szeparatizmus kérdése felvetődne. „Az önálló állam nélküli nemzeti lét és a megosztott szuverenitás új diskurzusát egyaránt legitimálják Spanyolország kisebbségi nemzeteinek történelmi hagyományai és maga az összeurópai integrációs projekt.''16 A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy a történelmi nemzetiségek/régiók/közösségek egyre bővülő autonómiáján alapuló államberendezkedés hogyan alakítja az autonóm közösségek identitását és a spanyol államhoz/nemzethez tartozás érzését. Spanyolország régi-új nemzetiségei Spanyolországot történelmi nemzetiségek (az autonómiarendszer alapjainak a kialakításakor Baszkföldét, Galíciát és Katalóniát tekintették annak, ma ekként határozza meg magát Valencia, Andalúzia, Aragónia, a Baleár- és a Kanári-szigetek is), történelmi régiók (Murcia, Extremadura) és történelmi közösségek (Asztúria, Kantábria, Navarra) alkotják. A többféle megjelölés napjainkban már hasonló tartalommal bír. Az autonómiák kialakításának alapját a közös történelmi, kulturális, gazdasági sajátosságok képezik, valamint a múltban történelmi entitást képező régiók és a szigetek alakíthatnak autonóm közösséget. Az alkotmány további rendelkezései közül az első támogatja és tiszteletben tartja a történelmi - előjogokkal (fueros) rendelkező - területek jogait. Az autonómia-statútumoknak a 2000-es években elfogadott módosításai (és a CIS felmérései, 1. később) igazolni látszanak azt a feltevést, miszerint a regionális autonómia „előidézheti és elő is idézi a sajátos kisnemzeti öntudat", az összetartozás érzésének a kialakulását.17 A 2006-2007-es statútum-módosítások közös jellemzője, hogy azon túl, hogy bővítik a regionális jogok körét18 - növelik a fiskális és pénzügyi autonómiát, szociális, információs, ökológiai jogokat rögzítenek -, elismerik a kollektív regionális identitások megkülönböztető ismérveit, melyeket a korábbinál jóval részletesebben kifejtenek. A módosított Andalúz Statútum (2007) az 1981-es alaptörvényhez hasonlóan, történelmi nemzetiségként határozza meg Andalúziát. Hosszú preambulumában hivatkozik az andalúz autonómia-mozgalom modernkori történetének19 mérföldköveire - az andalúz kantonok föderális alkotmányától (1883) az andalúz zászlót és címert elfogadó rondái gyűlésen (1918) és a Córdobai Andalúz Nacionalista Kiáltványon (1919) át 1983- ig, az andalúz autonómia-statútum elfogadásáig, illetve Bias Infantének az andalúz 2010. ősz 103
