Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berkics Erika: Spanyolország történelmi nemzetiségei és régiói
Spanyolország történelmi nemzetiségei és régiói A baszk nacionalizmus fő képviselője a Baszk Nacionalista Párt (Partido Nacionalista Vasco, PNV), mely a XX. század elejétől jelentős politikai erőt tudhatott magáénak. Az 1930-as évtized sorsdöntő évei alatt, a baszk autonómia-statútum elfogadását (1933) és a jobboldal győzelmét követően, az 1936-os katonai lázadás idején - a madridi kormány félelme ellenére - a PNV a Köztársaság pártjára állt. A rövid életű (kilenc hónapos) baszk statútum, mely gyakorlatilag csak Vizcaya tartományban lépett érvénybe, szavatolta a baszk kormány törvényhozó és végrehajtó hatalmát a belső jogrend, gazdaság- politika, adórendszer terén, és biztosította a szabad nyelvválasztást. A Franco-rendszer elspanyolosító, nacionalista politikája ütközött a PNV politikájával, mely a diktatúra elleni harcot a Baszkföld szabadságáért folytatott küzdelemnek tekintette. A spanyol demokrácia megszületését követően a PNV monopolizálta a baszkföldi politikai életet egészen az 2009-es választásokig, amikor is - annak ellenére, hogy a legtöbb szavazatot kapta (38,5%) az Euskadi Szocialista Párttal (30,7%) és a Néppárttal (14%) szemben - nem tudott kormányt alakítani. A francóizmus alatt illegalitásba kényszerülő PNV tevékenységével elégedetlen nacionalista mozgalom 1959-ben Baszkföld és Szabadság (Euskadi ta Askatasuna, ETA) néven önálló szervezetet hozott létre, melynek célja a hét baszk tartományt integráló, független Baszkföld megteremtése. A diktatúra elnyomásának hatására a szervezet az 1960-es évek elejétől egyre radikalizálódott, merényletei 1961-2010 között több mint nyolcszázötven áldozatot követeltek. Napjainkban az ETA terrorizmusa a spanyolokat leginkább aggasztó problémák között szerepel a harmadik helyen áll a munkanélküliség és a gazdasági problémák után.5 A három tartományt egyesítő Baszkföld az 1978-as alkotmányt követően gyorsan eljutott a 151.§ szerinti, kiteljesedett autonómia státushoz. A központi hatalom által a régiók hatáskörébe delegált - igazgatási, gazdasági, oktatásügyi, szociálpolitikai - kompetenciákon túl, a többi autonóm közösséghez képest nagymértékű fiskális autonómiához is jutott, továbbá saját rendőrséget (Ertzaintza) tarthat fenn. Annak ellenére, hogy a baszkok fele nagyobb függetlenséget szeretne, és csak egyharmaduk elégedett az autonómia jelenlegi mértékével, csupán egyötödük értene egyet egy olyan állammal, amely elismerné az autonóm közösségek függetlenségének lehetőségét.6 2005-ben a baszk statútum reformtervezetét - a tartomány nacionalista vezetőjének, Ibarretxének a nevét viselő tervet -, mely Baszkföld eredeti önigazgatását kívánta visszaállítani „társult állam" keretében, nemcsak a spanyol képviselőház, hanem a baszkok jelentős része is elutasította. A megkérdezettek 35%-a támogatta volna Baszkföld függetlenségét, 39% ellenezte, 22% nem tudta, mit választana; mindehhez hozzátartozik, hogy a megkérdezettek 41%-a kevéssé, 24%-a pedig egyáltalán nem volt tájékozott az Ibarretxe-tervvel kapcsolatban.7 A szeparatista elem tehát továbbra is jelen van a nacionalizmusukban, de erősen megosztja Baszkföld lakosságát. 2010. ősz 99
