Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berkics Erika: Spanyolország történelmi nemzetiségei és régiói
Spanyolország történelmi nemzetiségei és régiói Berkics Erika Bevezetés panyolország tartományait hihetetlen sokféleség jellemzi. Az andalúz semmiben sem hasonlít a vizcayaihoz, a katalán teljesen más, mint a galíciai, és ugyanez k J a helyzet a valenciai és a kantábriai között. Ezt a félszigetet, mely annyi évszázadon át különböző királyságokra tagolódott, az öltözködés, a törvények, nyelvek és pénznemek terén mindig sokféleség jellemezte" - írta Jósé Cadalso (1741-1782) a Marokkói levelek-ben.1 Ezt a regionális sokféleséget - melyet a természeti sajátosságok, a történelem és a nemzetiségek nyelve, kultúrája formáltak - elsőként az 1978-ban elfogadott spanyol alkotmány ismerte el. Deklarálta az „egymással határos, közös történelmi, kulturális és gazdasági sajátosságokkal rendelkező tartományok, szigetek és történelmi régiók jogát saját önkormányzatuk és autonóm közösségek létrehozására" (143. §), rendelkezett az autonómia megszerzésének módjairól (143., 144., 151.§), az autonómia-statútumok alapelveiről (145., 147.§), valamint a hatáskörök megoszlásáról a központi kormány és a regionális önkormányzatok között (148—149.§).2 Ezzel egy olyan közigazgatási rendszer alapjait teremtette meg - és egyben gazdasági, politikai, kulturális teret biztosított az eltérő identitású régiók számára a „spanyol nemzet megbonthatatlan egységén" belül -, mely választ kívánt adni a többség-kisebbség évszázados problémájára, és amelynek sikereit a szakirodalom a decentralizáció és föderalizáció tanulmányozandó példájaként állítja a nemzetiségi konfliktusokkal terhelt társadalmak elé.3 Tanulmányunkban a spanyolországi nemzeti/nemzetiségi kisebbségek - elsősorban a baszk, galíciai és katalán kisnemzetek - önrendelkezési igényét legitimáló folyamat néhány aspektusát tekintjük át, rövid történelmi kitérővel. 2010. ősz 97
