Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Spanyolország az Európai Unióban Olaszország, Franciaország, Nagy-Britannia) mögött helyezkedik el. A Miniszterek Tanácsában súlyozott szavazati értéke nyolcnak felelt meg, szemben az említett négy tagállam tízes szorzójával. Az Európai Bizottságban azonban tagja volt annak az ötös fogatnak, amely a húsztagú testületbe két főbiztost delegálhatott. 1999 júniusáig a spanyol Jósé Maria Gil Robles töltötte be az Európai Parlament elnöki tisztét. Marcelino Oreja Aguirre, az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottsága akkori elnökének vezetésével dolgozták ki 1993 áprilisában az Európai Unió alkotmánytervezetét.41 Javier Solana 1999 nyaráig a NATO főtitkára, azt követően az Európai Unió „külügyminisztere", külügyi főmegbízottja - széles körben elterjedt szóhasználat szerint „Mr. Európa" - volt. Nem adott még Spanyolország európai bizottsági elnököt. Számos esetben viszont, a kisebb országokat maga mellé állítva, érvényesíteni tudta akaratát, s nagyrészt a madridi kormányzatnak köszönhető a Földközi-tenger medencéje és a latin-amerikai térség iránt tanúsított különleges uniós érdeklődés. A kilencvenes évtized óta az Unió belpolitikájának egyik legnagyobb problémáját azonban a demokratikus deficit jelenti.42 A kérdéskör taglalása messze túlmutat e szűkre szabott tanulmány keretein. Szorosan kapcsolódik az Európai Unió belső intézményi reformjaihoz, az integrációs szervezet átlátható, az uniós állampolgárok számára is nyomon követhető működéséhez, s ezzel összefüggésben az egységes közösségi választó- jogi rendszer és alkotmányos alapszerződés kidolgozásához, bevezetéséhez, valamint a kelet-közép-európai bővítés kérdéséhez. Az EU legitimitáshiánya a leglátványosabb módon az európai parlamenti választásokon való részvételi arányokban tükröződik. 1979 óta hat európai parlamenti választásra került sor. Általános érvénnyel megállapítható, hogy az európai választásokon való (uniós) állampolgári részvétel aránya lényegesen elmarad a nemzeti választások szavazati arányától. A kilencek választási átlaga 56,8%-ot, a tizeké 58,4%-ot, a tizenketteké 58,1%-ot, az 1999-es megmérettetés alapján a tizenötöké 49,8%-ot, a huszonötöké 2004 júniusában 45,7%-ot, a huszonheteké 2009 nyarán 43%-ot tett ki. Az utolsó két EP-választás eredményei elsősorban a kelet-közép-európai szavazók alacsony részvételi arányával függenek össze. Spanyolország sokáig az élmezőnyben foglalt helyet. Az 1987-es európai parlamenti választáson a szavazásra jogosultak 68,9%-a, 1989-ben 54,8%-a, 1994-ben 59,6%-a, 1999-ben 63%-a vett részt. 2004-ben azonban a részvételi arány drámaian lecsökkent. A választásra jogosultaknak csupán a 45,14%-a voksolt. Az eredmény 2009-ben tovább romlott. Spanyolország, amely korábban nem tartozott az Unió demokratikus deficitjét növelő tagállamok közé, 2004-től azzá vált. A 2009. december elsején életbe lépett lisszaboni szerződés szerint a 751 fős Európai Parlamentben Spanyolországot ötven képviselői hely illeti meg. A huszonhetek 345 szavazatot számláló Miniszterek Tanácsában a spanyoloknak (akárcsak a lengyeleknek) huszonhét szavazatuk van. A minősített többségi eljáráshoz 255 szavazat, legalább tizenöt tagállam támogatása és az Unió lakosságának 65%-os reprezentációja szükséges. Az Európai Bizottságban minden tagállam egy biztossal rendelkezik. 2010. ősz 59
