Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Szilágyi István A lisszaboni szerződés 2014 novemberétől (a később kidolgozandó rotációs elv alapján) a tagállamok kétharmadának számára csökkenti az európai biztosok létszámát. Spanyolország a belépése óta az európai integráció reformjai iránt elkötelezett ország. Szembesülnie kellett azonban a kibővült Unió megváltozott geostratégiai és hatalmi-politikai viszonyrendszerével, valamint a Nagy-Britanniával megerősödött francia-német tengely hegemón törekvéseivel. Spanyolország az európai intézményekben Olaszországgal azonos, „nagy országi státusz" elnyerésére törekszik. Nem tartja a maga számára elfogadhatónak sem a „legkisebb nagy ország", sem a „legnagyobb közepes ország" pozícióját. A lisszaboni szerződés kidolgozása során ezért ragaszkodott a Nizzában elfogadott és kialakított döntéshozatali rendszer és szavazati súlyok megőrzéséhez. Törekvéseit siker koronázta. Hivatalos madridi források szerint Spanyolország számára a legfontosabb dolog a változtatások céljának konszenzusos meghatározása. Spanyol stratégiai elemzések ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy az idő nem az Unión belül kiegyensúlyozó szerepre törekvő Spanyolországnak dolgozik, „...az európai térségben Spanyolország lépéshátrányba került - olvashatjuk -, mivel a bővités az Unió súlypontját délről keletre helyezi át, és ez Spanyolország Európában elfoglalt pozíciójának újraértékelését követeli meg olyan kulcsterületek esetében, mint a közös agrárpolitika, a közösségi költségvetéshez való hozzájárulás vagy a döntési mechanizmus reformja... Az alapvető dilemma a »több Európa« és az »Európa mi célból« kérdés- feltevésben fogalmazható meg."43 Spanyolország számára a több Európa több közös kül- és biztonságpolitikát jelent. Ezzel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet a már említett volt uniós külügyi főképviselő, Javier Solana személyére és szerepére, aki a madridi Külpolitika című folyóirat 2003-as számaiban részletes elemzést nyújtott országa és az unió közösségi kül- és biztonságpolitikájáról.44 Spanyolország a leghatározottabban támogatja az uniós védelmi miniszterek 1992-es petersbergi ülésének az európai haderő felállítására vonatkozó döntését és az 1999. júniusi kölni, valamint az 1999. decemberi helsinki csúcstalálkozó gyors reagálású hadtest megszervezésével kapcsolatos határozatát. A hatvanezer fős katonai egységnek 2003-ra készen kellett volna állnia arra, hogy egy Európa békéjét és biztonságát fenyegető veszély esetén hatvan napon belül szárazföldi akciókban vegyen részt. Spanyolország vállalta, hogy a Gyors Reagálású Erők létszámának 10%-át, hatezer főt rendelkezésre bocsát. Nem a madridi kormányzaton múlott a határidő elmulasztása. Hasonló eltökéltség jellemzi Spanyolországnak az Unió kül-és biztonságpolitikával kapcsolatos speciális intézményrendszerének megerősítésével összefüggő tevékenységét is. Erről, valamint az európai védelmi iparfejlesztési programokhoz való hozzájárulásról készültek Rafael Lorenzo,45 Luis Feliú és Jósé Maria Beneyto47 elemzései. 2002 nyara és 2004 márciusa között, azonban, átmenetileg új vonások kerültek előtérbe, új elemek jelentek meg Spanyolország Európai Unióval kapcsolatos politikájában. Az Aznar-kormány az Egyesült Államok irányába forduló, heves belső vitákat 60 Külügyi Szemle
