Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai
Közép-Európa: „elképzelt terek" és a 21. század kihívásai hangsúlyozta, hogy az osztrák kezdeményezés javára a visegrádi csoport feloszlatása nem jöhet szóba. Cseh szakértők az ellenérvek között megemlítették, hogy Visegrád, CEFTA és a Közép-európai Kezdeményezés (CEI) is számos problémával küzd, és csak ritkán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Továbbá megemlítették a veszélyt, hogy egyéni érdekei képviselete helyett Prága cselekvési tere korlátozódni fog. Felmerült továbbá Visegrád duplikálásának a veszélye, Lengyelország problematikus szerepe mint regionális hatalom, azaz a weimari háromszög együttműködésben Franciaország és Németország partnere. Végül világossá tették, hogy a térség államai 1945 után különböző utat futottak be, s ha Prága a „Regionális Partnerség" valamelyik területe iránt érdeklődik, úgy az elsősorban a térség külső kulturális megjelenítésére irányuló platform.24 „Közép-Európa" az integrált Közép-Európában Közép-Európa keleti részében a térségi szerveződés hajtóerői hagyományosan mindig csak korlátozottak voltak jelen, s a növekedési és fejlesztési impulzusok Nyugat-Euró- pából és Közép-Európa nyugati részéből származtak. A térség növekedési központjai mindig a régión kívül voltak, s ez ma sem változott: a fő gazdasági és pénzügyi partner az EU, azon belül is elsősorban Németország és kisebb mértékben Ausztria. A régióban a belső önszerveződés erői időről időre elégtelennek bizonyultak, mind gyakrabban a rivalizálás erői kerekedtek felül, s a térség a nagyhatalmak megosztó politikájának lett az áldozata. Ám a külső hatalmak éleszthették is az együttműködést, ahogy a visegrádi együttműködés zászlóbontásában, ha nem is szándékosan, a balti válságnak és a még létező Szovjetunión belüli politikai bizonytalanságoknak is nem lebecsülhető szerepük volt, s ahogy a visegrádi együttműködés kezdettől fogva Németország és a többi uniós ország támogatásával találkozott. Az EU szerepe ebben a folyamatban új fejezetet jelentett, mert a csatlakozás előtt, majd a csatlakozás után még inkább a közép-európai együttműködés politikai napirendjeinek legfontosabb meghatározója volt, s az unió radarernyőjén a visegrádi kezdeményezés mint sajátos „geopolitikai image" a középeurópai stabilitás fontos eleme jelent meg. A legnagyobb változást a Szovjetunió visszavonulása jelentette a térségből. 1990 után Közép-Európa keleti része nem csupán „nagyhatalommentessé" vált, hanem Moszkva nézőpontjából Közép-Európa a NATO-nak egy évtizedig tartó keleti kibővülésével ösz- szekapcsolódó geopolitikai kihívásával vált azonossá.25 Moszkva számára - a három visegrádi országnak az unióhoz történő 2004-es csatlakozásától - Közép-Európa az energiaszállítások cél- és a tranzitterületeként, valamint egy olyan geopolitikai térségként kaphatott jelentőséget, mint amely az EU és az Oroszország közötti szovjet utódállamokkal, Moszkva „közel külföldjével" határos, egy olyan térséggel, amely a nyugati és orosz integrációs konkurencia területe. 2010. tavasz 49
