Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Terényi János: Közép-Európa a magyar külpolitika optikájában
Terényi János A történelmi fejlődés sajátos útját bejárt, egymást csak részben átfedő civilizációs, kulturális, gazdasági és politikai tényezők által jellemezhető térség kiterjedése attól függően változik, hogy mely történelmi korszakban és mely aspektusból szemléljük. Közép-Európa funkcionális fogalom. Bibó István1 és nyomában Szűcs Jenő2 alapvetései kimutatják, hogy e sokféle névvel illetett régió karakterisztikus vonása paradox módon éppen az átmenetiség és a viszonylagosság. Átmeneti jellegét az európai történeti fejlődés „nyugati" és „keleti" archetípusai közötti - Ady Endre kompország allegóriáját regionális dimenzióba emelő - ingamozgás, míg viszonylagosságát a térség erővonalait korszakonként eltérő módon és mértékben meghatározó hatalmi tényezőkhöz (Németország, a Habsburg Birodalom/ Ausztria-Magyarország, Oroszország/Szovjetunió) fűződő kapcsolat mikéntje adta meg. A nézőpontok időbeli és tartalmi relativitását a régió elnevezésével kapcsolatos sze- mantikai konfúzió - Kelet-Európa, Kelet-Közép-Európa, Közép-Európa, Köztes Európa, kisállaim térség (pejoratív éllel „Kleinstaaterei") - is tükrözi. Nomen est omen: Közép- Európa interpretálása a történelem menetében földrajzi és tartalmi értelemben egyaránt folyamatosan változott. Klasszikus - a 19. században megjelent - fogalma a kontinens középső, a német és az orosz nyelvterületek közötti részére vonatkozott, politikai tartalma pedig azon kapcsolatra utalt, amely ezen amorf vidék valamely része és a Habsburg Birodalom (a „Donaumonarchie" megőrzésére, átstrukturálására vagy kifejezetten felváltására irányuló különféle elképzelések), illetve Németország (Mitteleuropa, majd a „nagytérgazdaság") viszonylatában fennállt. A második világháború utáni jaltai választóvonalak nemcsak drasztikusan átrajzolták Európa politikai viszonyait, hanem eközben mintegy ki is radírozták Közép-Európa fogalmát. Maga Közép-Európa hosszú évtizedekre eltűnt az aktuálpolitikai és az intellektuális mezőből. „A Jalta utáni rend egy szigorú és kizárólagos dichotómiát kívánt meg, melyet Nyugat-Európa burkoltan elfogadott azzal, hogy egy »Kelet-Európa« címszó alá sorolta a történeti Közép-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa 1945 után szovjet befolyás alá került részeit. Az Európai Gazdasági Közösség pedig teljessé tette a szemantikai csalást a jelző nélküli »Európa« cím kisajátításával."3 A nyolcvanas évek derekán Közép-Európa teljesen új gondolati-érzelmi síkon született újjá. Fogalmi keretét a szovjet uralom alá kényszerített országok köre, viszonyítási alapját a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolat, motivációját az általa dominált hatalmi szférától való megkülönböztetés és elkülönülés igénye, illetve az európai civilizációs-kulturális (és egyre kevésbé latens módon politikai) gyökerekhez való visszatérés vágya képezte. „Háromféle alaphelyzet alakult ki Európában: a nyugat-európai, a kelet-európai régió, és a harmadik, a legbonyolultabb, az az Európa, amely földrajzilag Európa középső része, s amely kultúrájában nyugati, politikailag pedig Keleten van."4 Innen vezet az út a Közép-Európa-fogalom aktuális értelmezéséhez és a mai külpolitikai gyakorlatban történő elhelyezéséhez. A hidegháború vége, az egykori kommunista országokban végbement rendszerváltás, valamint a térség geopolitikai státusának 4 Külügyi Szemle
