Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Spanyolország az Európai Unióban huszonegyedik századra kulturális nagyhatalommá tették. Ez a körülmény jelentős mértékben erősítette a madridi kormányzat EU-n belüli pozícióit és növelte külpolitikai mozgásterét. „Spanyolország még fontosabb lesz Európának - írja Juan Antonio March ha Spanyolországra egy Latin-Amerikával közös nagy projekt részeseként tekintenek."33 A spanyol külpolitikai törekvések érvényesítését a huszadik században azonban két igen fontos tényező akadályozta. 1939-1975 között Franco tábornok tekintélyuralmi rendszerének tartós nemzetközi elszigetelődése és az anyagi források hiánya, a gazdaság teljesítőképességének korlátozott kapacitása. A helyzet az Európai Közösséghez történő csatlakozással gyökeresen megváltozott. A negyvenhat millió lakost számláló Spanyolország népességszám szerint a világ huszonharmadik, Európa ötödik legnagyobb állama, az új évezred egyik sikerországa. Természeti és ásványi kincsekben, turisztikai, kulturális és történelmi látványosságokban, értékekben földünk egyik leggazdagabb országa, a bevándorlók kedvelt célpontja. Spanyolország nyitott országgá vált. Nemzeti jövedelmének 60%-át a külkereskedelmi forgalom adja. A világ hatodik nettó közvetlen működőtőke befektetője. Spanyol- országot e tekintetben csupán Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Franciaország, Németország és Hollandia előzi meg. A spanyol tőkekivitel mintegy fele Latin-Ame- rika legfejlettebb országainak stratégiai ágazataiba - energia, hírközlés, szolgáltatások, bankrendszer, közlekedés - áramlik. Az ezredfordulón már a spanyol vállalatok és bankok (Telefonica, Compania Valenciana de Cementos, ENDESA, IBERDROLA, REPSOL YFP, Banco Santander, Banco Bilbao Vizcaya, Banco Central Hispánica, Banco Popular Espanol, az Ibéria Légitársaság, a Sol Melia és a Hotel Tryp szállodalánc) adják a latinamerikai befektetések 52%-át. Ezen a téren megelőzik az Egyesült Államokat is. Spanyolország a világ tizenegyedik tőkebefogadó országa. Nemzeti jövedelmének nagysága a tizedik helyre kvalifikálja. A külföldi spanyol tőkebefektetés eléri a belső hazai össztermék 10%-át. Tizenkettedik a világon a segélyfolyósító államok, nyolcadik az ENSZ költségvetéséhez hozzájárulok sorában. A kulturális ipar bevétele (a gyógyszer- és a vegyipar arányát meghaladva) a nemzeti jövedelem 4,4%-át adja. Nemzetközi elterjedését tekintve, a spanyol a világ második legnagyobb nyelve. „Cervantes királysága" négyszázmillió ember számára jelent anyanyelvet. Már az Egyesült Államokban is több mint harmincmillióan beszélik a castellanót. Brazíliában pedig - nem utolsósorban gazdasági megfontolásokból - az 1990-es évek közepén tették kötelezővé a spanyol nyelv tanulását az iskolákban. Mindezek a tényezők az Európai Unión belül és azon kívül egyre jelentősebb szerep- vállalásra ösztönzik a spanyol külpolitikát, és a spanyol érdekek és stratégia meghatározásakor egyre inkább kulcsszerephez jutnak a kulturális nagyhatalom státuszából fakadó követelmények.34 2010. ősz 55
