Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Spanyolország az Európai Unióban illetve 8,2 millió fő. Az EU mezőgazdasági művelésbe vont területe hatvanmillió hektárral nő, s eléri a kétszázmillió hektárt. Művelési és műszaki szinvonalukat, termelési kultúrájukat és a klimatikus viszonyokat tekintve igen eltérő minőségű területek csatlakozásáról van szó. Az átlagos birtoknagyság (kilenc hektár) is jelentősen eltér az Unió huszonegy hektáros középértékétől. A szerkezeti és infrastrukturális problémákat még az alacsony árszínvonal is tetézi, ami országonként és termékenként változik.20 Az országok egy főre jutó nemzeti jövedelme az uniós átlag egyharmadánál is kisebb. Együttes felvételük az egy főre jutó GDP tekintetében az EU-átlagot 15%-kal csökkenti.21 A kelet-közép-európai és balti bővítés elkerülhetetlenné tette az Unió belső intézményi és pénzügyi reformját is. A folyamat jelenlegi megoldását illetően a folyamat az Agenda 2000-et, az 1997-es amszterdami egyezményt, az 1999. március 24-25-i berlini csúcsértekezletet, a 2000. decemberi nizzai szerződést követően, a 2009. december 1-jén hatályba lépett lisszaboni szerződéssel zárult. Az Unió keleti bővítése különösen érzékenyen érinti a strukturális és kohéziós alapokból részesülő országokat, s ezen a körön belül is Görögországot, Portugáliát és Spanyolországot. Az Agenda 2000 és a már említett berlini csúcs - éppen a kohéziós országok erőteljes fellépésének hatására - heves viták után elfogadta azt a spanyolok által is támogatott álláspontot, hogy az Edinburghban 1994-ben rögzítettek szerint, továbbra is az adott ország GDP-jének 1,27%-ában állapítják meg az uniós költségvetéshez való hozzájárulás mértékét. A Közösségtől kapott transzferek nem haladhatják meg a GDP 4%-át. A strukturális alapok csökkenő arányát a fejlesztési programok területi és ágazati koncentráltsága, a források erőteljesebb decentralizálása, az addicionalitás, a hatékonyabb végrehajtás és ellenőrzés, valamint a 2000-2006 közötti időszakra prognosztizált, 2,5%- os évi gazdaságnövekedési ütem kompenzálhatja. Az Agenda 2000 és a berlini csúcs a kelet-közép-európai és balti országok számára szerény mértékű (39,530 milliárd eurós), a zökkenőmentesebb uniós illeszkedés célját szolgáló előcsatlakozási alapot hozott létre. A transzferek területi, ágazati koncentrációjának elvével, a hat célcsoport háromra csökkentésével, a források hatékony felhasználásával függ össze a kedvezményezett térség státuszának szigorúbb elbírálása. Ennek alapján a portugálok nagy bánatára Lisszabon és a Tejo völgye, a spanyolok szomorúságára Cantabria 2000-től kikerült a támogatott régiók köréből, mert az említett tartományokban az egy főre jutó GDP jelentősen meghaladja a 75%-os határt. A portugálok és a spanyolok a költségvetési viták során azonban elérték, hogy a kedvezményezett státuszból kikerült régiók számára átmeneti szabályozást léptessenek életbe. Az Unió döntéshozó szervei elfogadták azt az érvelést, mely szerint a tizennégy évig folyósított transzferek egyszerre, egy csapásra nem szüntethetők meg. A gazdasági racionalitás is egy kivezető szakasz (phasing out) beiktatását indokolja. Az ebben a periódusban megvalósuló - döntően infrastrukturális - beruházások ugyanakkor megkönnyítik e régiók alkalmazkodását a megváltozott körülményekhez. 2010. ősz 49
