Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Spanyolország az Európai Unióban
Szilágyi István feltételeket: a koppenhágai kritériumokat. Ezeket az 1995-ben publikált, s a cannes-i csúcson megvitatott Fehér Könyv tovább konkretizálta. Az 1997 júliusában elkészített Agenda 2000 tíz kelet-közép-európai társult ország jövőbeni csatlakozásának figyelembevételével készült. Az 1997. júniusi amszterdami csúcsértekezlet egy hónappal korábban viszont úgy foglalt állást, hogy húsz tagállamot számláló - tehát öt új taggal bővülő - EU még működőképes lehet. Az 1997. decemberi luxemburgi európai tanácsi döntés - az Agenda és Amszterdam szempontjait egyaránt figyelembe véve - tíz kelet- közép-európai és balti köztársaság (Lengyelország, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Szlovénia, Bulgária, Románia, Szlovákia, Litvánia, Lettország és Észtország), valamint Ciprus csatlakozási folyamata előtt nyitotta meg az utat. Az öt legfelkészültebbnek tartott állammal (Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovénia, Magyarország és Észtország) 1998 márciusában meg is kezdődtek a tárgyalások. Az 1999. decemberi helsinki csúcsértekezleten döntöttek a másik öt kelet-közép- európai társult országgal történő konkrét megbeszélések megindításáról is. A 2000 februárjában megkezdődött kormányközi konferencia lezárásaként, 2000 decemberében a nizzai csúcsértekezleten sor került az amszterdami egyezmény módosítására: a kelet-közép-európai országok, valamint Ciprus és Málta befogadásához szükséges, huszonhét tagállamra méretezett intézményi reformoknak a nizzai szerződésben foglalt, ideiglenes szabályozására. Ezt követte a már említett, 2002. decemberi koppenhágai csúcsértekezlet, ahol a csatlakozási tárgyalások lezárásaként döntés született nyolc kelet-közép-európai társult ország, valamint Ciprus és Málta 2004. május elsejei teljes jogú uniós tagságáról. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az egyre szélesedő, egyre bonyolultabban, tagoltabban és bürokratikusabban működő Európai Unió egyre keményebb feltételekhez köti az „exkluzív klubba" történő belépést. Az 1981-es gyors görög csatlakozást egyértelműen világpolitikai szempontok motiválták. E tényezők fontos szerepet játszottak az Ibériai-félsziget két államának felvételében is. Spanyolország és Portugália esetében a meghatározó elemnek azonban a gazdasági racionalitás bizonyult. Az 1995-ös kibővítéssel fejlett térségek csatlakoztak az integrációhoz. A felvételi kérelmek elbírálása és a csatlakozási tárgyalások lefolytatása idején az Unió részéről tapasztalt nagyfokú óvatosság és megfontoltság indokoltnak tekinthető. Érthetőek voltak azok az aggodalmak is, hogy a Közösségnek a tizek taggá válásával eddig még nem tapasztalt mennyiségű és mélységű problématömeggel kell szembenéznie. Spanyol és uniós források adatai azt mutatták, hogy a tíz kelet-közép- európai ország uniós belépése az integrációs szervezet lélekszámút 32%-kal, területét 36%-kal növeli. Bruttó hazai össztermékük ezzel szemben csupán az EU 4%-át éri el. Súlyuk a náluk hétszer kisebb Hollandiával azonos. Versenytársat jelentenek a kis- és középvállalkozói szférában, a mezőgazdaság és a halászat területén. A csatlakozó kelet-közép-európai és balti országok mezőgazdaságában foglalkoztatottak aránya 22%-ot tesz ki, és eléri a 9,5 millió főt. Az Unióban ez az aránypár 5%, 48 Külügyi Szemle
