Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Harsányi Iván: Egy európai középhatalom külpolitikai mozgásterét meghatározó tényezők a XXI. század elején
Harsányi Iván A külpolitikát esetenként sikeresen vonták be a belpolitika égető problémáinak megoldásába is. Az ETA baszk terrorista szervezet hálózatával szemben Franciaország után Portugáliával is sikerült megállapodniuk a határon átnyúló rendőri együttműködésről, a terroristák kiadatásáról - ennek kézzelfogható eredményei ismertek. Ez tovább szűkítette a merényleteket külföldön előkészítő terroristák lehetőségeit, csökkentette tevékenységük hatásfokát, közelebb hozta a baszkföldi erőszak felszámolását. Hasonló, közös csoportot hoztak létre a francia-spanyol drogellenes küzdelemre is.11 S amit Franco tábornok, minden erőfeszítése dacára, sohasem tudott megvalósítani: a kormányzat minden periódusban haladást tudott elérni abban, hogy a hispán nyelvi és kulturális körhöz tartozó országok egyfajta szellemi centrumává váljon. Ezt a célt szolgálják az 1992-től évente más-más országban megrendezésre kerülő hispano-amerikai csúcsértekezletek is. I. János Károly spanyol király ezeknek az értekezleteknek minden alkalommal végig tevékeny (olykor vitatott vagy vitatkozó) részese.12 A kormányzat azt is kihasználta, hogy az amerikai földrész északi részén megnőtt a spanyol ajkú bevándorlók száma, akik aktívan közreműködtek a nyelv térhódításában. A hispán kultúra széles körű terjesztésének jelentős eszközévé vált a Cervantes Intézetek világhálózata. A XX. század utolsó éveitől katonai erői véglegesen beépültek az Észak-atlanti Szövetség haderejébe, ami szintén egy új közege volt a spanyol tevékenységnek. 1995 és 1999 között a PSOE egyik vezető politikusa, Javier Solana (korábban a NATO-csatlako- zás heves bírálója) töltötte be a szövetség főtitkári tisztségét, majd az EU közös kül- és biztonságpolitikájának főképviselői feladatait látta el, 1999-ig. (Ez utóbbi szerepe mélyen átnyúlt a PP első kormányidőszakába.) Spanyolország, különböző formákban, jelentős katonai szerepet vállalt a NATO, illetve az ENSZ nemzetközi béketeremtő és -fenntartó misszióiban (egyebek közt Boszniában, Libanonban, Kongóban, Koszovóban, Kirgizisztánban és Afganisztánban) - ez azonban a belpolitikában időnként nem éppen béketeremtő mozzanatnak bizonyult. Egy kutatóhajó és egy szárazföldi bázis erejéig a spanyol katonák részt vesznek a nemzetközi Antarktisz-kutatási programban is.13 A 2004-ben a kormányba visszatérő PSOE választási eredményében (a PP-nek a 2004. március 11-én, az Atocha pályaudvaron elkövetett merényletekkel kapcsolatos, meggondolatlan kijelentései mellett) fontos szerepe volt annak az ígéretének is, hogy győzelme esetén hazahívja a spanyol egységeket Irakból. Ettől kezdve a hadsereg részvétele a békefenntartó és humanitárius feladatokra összpontosult, bár ez (pl. Afganisztánban) olykor nehezen választható szét a katonai műveletektől. A legutóbbi években arra is volt példa, hogy a kitűzött feladat végeztével az osztagokat lépcsőzetesen, részben vagy teljesen visszavonták (Koszovó). A spanyol kormány ellenezte az EU alakulóban lévő, gyors reagálású egységeinek afganisztáni bevetését is. 28 Külügyi Szemle
