Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai
Kiss J. László szatérését látták. Sőt az amerikai politikus-történész visszaemlékezésében a keleti politika legfőbb építészét, Egon Bahrt egyenesen „régimódi nacionalistának" nevezte.12 Hasonlóképpen a francia politika hajlamos volt a keleti politikát „rejtett újraegyesítési politikaként" felfogni, amelynek végeredménye a német egység és Mitteleuropa helyreállítása. Valójában Bahr nem titkolta bámulatát az Európa „közepén", Kelet és Nyugat között „túl sok labdával zsonglőrködő Bismarck személye iránt, de ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni, hogy a bonni kormány korabeli nyilatkozataiban a nyugati szövetség alapján végbemenő Ostpolitik gondolata állandóan visszatérő argumentáció volt.13 Hasonló fejlődés volt megfigyelhető Ausztria esetében. Egyrészt ha Mitteleuropa nem is kopott ki teljesen a politikai szótárból, ám inkább a Zentraleuropa kifejezés vált gyakoribbá, vagy Mitteleuropa mint a keleti irányultságú aktív szomszédpolitika kapott jelentést. Az osztrák külpolitika már az 1960-as évek kezdete óta részben az egykori államszervezői tradíciók és térségi ismeretek (Ostkompetenz) alapján a tudatos keleti nyitás politikát folytatta, amelynek mindig sajátos szubregionális, alpesi és Duna-völgyi dimenziója volt. Bruno Kreisky Ausztria szociáldemokrata külügyminisztere (1959-1966) kezdetben óvatos volt ugyan Ausztria kommunista szomszédjaival szemben, de már 1965-ben azt hangsúlyozta, hogy ezek az államok nem tartoznak Kelet-Európához. Kiemelte, hogy Ausztria nagy vonzerőt gyakorol ezeknek az államoknak az értelmiségére. 1968-ban arról beszélt, hogy Közép-Európa demokratikus államainak arra kell törekedniük, hogy olyan regionális megoldásokat találjanak, amelyek Eszak-Európában már évek óta a gyakorlat részét képezik. 1960-ben, majd 1964-ban Kreisky volt az első nyugati külügyminiszter, aki látogatást tett Lengyelországban és ezt követően Magyarországon. Kreisky az osztrák külpolitika maximáját találóan úgy fogalmazta meg, hogy Nyugaton a bizalom maximumát és Keleten a bizalmatlanság minimumát teremtse meg, s arra törekedett, hogy a találkozások színhelye, a Kelet és Nyugat közötti „híd" legyen.14 Hans Thalberg osztrák diplomata az 1980-as évek közepén Zentraleuropa országainak pragmatikus együttműködésére tett javaslatot, nevezetesen a kelet-közép-európai országok számára a domináns kereskedelmi partnereknek számító két német állam kizárásával, a semleges Ausztria, az el nem kötelezett Jugoszlávia és a Varsói Szerződéshez tartozó Magyarország részvételével, a társadalom- és biztonságpolitikai különbségek tiszteletben tartása mellett - az együttműködés optimalizálásának és a konfliktusminimalizálásnak a gyakorlatát, a térség atommentesítését és a gazdasági kooperáció elmélyítését javasolta.15 A közép-európai együttműködés az unió keleti kibővüléséig A Szovjetunió összeomlása, a két német állam egyesülése és a keleti irányban bővülő Európai Unió és a NATO Berlint újra a kontinens centrális geopolitikai szereplőjévé tet44 Külügyi Szemle
