Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 1. szám - MAGYARORSZÁG ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA - Kiss J. László: Közép-Európa: "elképzelt terek" és a 21. század kihívásai
Közép-Európa: „elképzelt terek" és a 21. század kihívásai előnyeinek kihasználását. Ilyen módon Közép-Európa egyfelől azoknak az egymástól elzárkózó kisállamok status quoját jelentette, amelyek a két háború között minden konföderációs vagy vámuniós-szabadkereskedelmi tervben az ante status quo és azzal együtt járó hatalmi viszonyok helyreállításának veszélyét látták, s kétoldalú gazdasági kapcsolataikban a bilaterálisán domináns Németországtól váltak függővé. Másfelől a kisállamok megosztásán alapuló Mitteleuropa nem egyszerűen revizionista program volt, hanem a hitleri Németországnak a korábbi liberális-föderalista elképzeléseket felülíró agresszív hatalompolitikájának a gyakorlata. Nem volt véletlen, hogy a német birodalom összeomlásával Mitteleuropa újra a nemzetközi politika objektumává vált. A német külpolitika konstans tényezőjének tartott „Mittellage", azaz Európa „közepeként" magát meghatározó Németország éppen úgy elveszítette értelmét, ahogy Mitteleuropa fogalma is. Az egykori „közép" helyébe a kettős német állam status quója került, amely a megosztott Európa kettős peremévé vált. A német politikai osztály egy jelentős része számára világossá vált, hogy a nyugatnémet állam felemelkedése és visszatérése a nemzetközi életbe csak egy új politikai földrajz koordinátáiban, Nyugat-Európa és az atlanti világ részeként lehetséges, jóllehet Adenauer Franciaországra fókuszáló nyugat-európai opciójával szemben Közép- Európa illúziója is felmerült a szociáldemokrata és nacionalista Kurt Schumacher elképzelésében. Ez a koncepció a nyugati integrációval szemben a hasonló érdekeltségűnek tartott közép-európai országokkal alkotandó tömb részeként az egyesített, szociáldemokrata Németország prioritását hangsúlyozta. A német politika Mitteleuropa elképzeléseit nem csupán az új hidegháborús nemzetközi rend realitása, hanem a kifejlődő európai integrációs folyamat is okafogyottá tette. Az EGK megalakulása ugyanis a Naumann-féle Közép-Európa célkitűzéseit, nevezetesen az exportpiacok és a nyersanyagok biztosítását, a vámtarifák azonosságát, a többi „nagytér-gazdaságokkal" történő versenyképesség kialakítását, valamint a „mértékegységek és az érmék azonosságát" nem csupán kilátásba helyezte, hanem meg is valósította.10 Az unió a versenyképes német iparnak biztosítja a világ legnagyobb belpiacához való hozzáférést, s ez diszfunkcionálissá tett minden olyan politikát, amely így vagy úgy a német dominancián alapuló expanzionizmusra irányult. A demokratikus Németország az európai integrációs politika centrális szereplőjévé vált, annak támogatásával hatalmát az európai intézményekben „puhította fel" és a Mitteleuropa- koncepciók minden egyoldalú hegemóniatörekvésével szemben befolyását és intézményi hatalmát „kereskedelmi államként" és a civil power értelmében a többi tagállam számára is elfogadhatóvá tehette.11 Nem véletlenül Mitteleuropa a hivatalos politika tabutémájává vált. Ha fel is merült, inkább a különböző atommentesítési és fegyverzetkorlátozási tervek részeként vagy éppen az Ostpolitikkal összefüggésben. Henry A. Kissinger és mások a szerződéses Ostpolitik megjelenésében a német külpolitika eredeti nemzeti, közép-európai dimenziójának visz2010. tavasz 43
