Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepdójában (1958-1962) 2. Az algériai háború és következményei, amelyek csak az eviani konferencia (1962. március 7-18.) után rendeződtek.7 3. De Gaulle NSZK-politikája és az, hogy elsősorban a nyugati intézményrendszert kívánta megreformálni.8 4. A francia-szovjet kétoldalú kapcsolatok elhidegülése.9 Franciaország viszonyát a kelet-európai országokhoz a dolgok természetéből következően a francia-szovjet kapcsolatok határozták meg.10 Mivel a két hagyományosan egymással szövetségesi viszonyban álló állam ellenségként tekintett egymásra, a kelet-európai kisállamok is az előítéletek alapján értékelték Franciaországot. A szovjetek ráadásul De Gaulle hatalomra jutását csak egy lehetséges változatként feltételezték, és így váratlanul érte őket11 egy olyan markáns karakterű vezető hatalomra jutása, aki a korábbi irányvonaltól határozottan eltérő álláspontot képviselt.12 De Gaulle hatalomra jutása kapcsán a szovjet nagykövetség jelentései sem a tényeket közölték, hanem ideológiai értékelését adták a helyzetnek,13 s a francia fasizmus újraéledése miatt gerjesztett hisztéria elsősorban a francia kommunisták belpolitikai érdekeit szolgálta. A szovjetek számára ugyanis minden olyan megnyilvánulás, amely az NSZK esetleges megerősödését eredményezte volna, érzékeny területnek számított. De Gaulle mindezek ellenére nyitott maradt a Szovjetunió irányába, és Adenauer előtt (1958. november 29.) így nyilatkozott: „Egyértelmű, hogy érzelmi okok és hagyományaink miatt nem olyannak látjuk Szovjet-Oroszországot, mint amilyennek a németek látják. Mi nem szenvedtünk tőlük, mint maguk. Veszélyesnek látjuk, de nem ellenségesnek."14 Francia részről már ekkor úgy értékelték, hogy a szovjet politika Európában az enyhülés és az együttműködés lehetőségét fogja keresni.15 De Gaulle már a hatalomra kerülésétől kezdve számolt a Szovjetunióval, de a közeledésnek és kölcsönös nyitásnak 1963-ig nem volt realitása, mivel a helyzet megoldásának a kulcsa (legalábbis a francia vélemények szerint) Moszkvában volt. De Gaulle kelet-európai politikája, amelyet lényegében a saját, Európára vonatkozó jövőképe alapján kívánt kibontakoztatni, az alábbi tényezőket foglalta magában: 1. a történelmi kapcsolatok hagyományaira alapozódó, de új formában megvalósuló kapcsolatépítés; 2. a nemzetállami szereplők dominanciájának hangsúlyozása; 3. a nemzeti függetlenség kibontakoztatására irányuló törekvések, amelyekhez a mintát a francia-német kiegyezési politika adja; 4. Franciaország nagyságának és vezető szerepének elismertetése, elsősorban a kelet-nyugati kapcsolatokban francia részről szükségesnek ítélt közvetítő szerep felvállalásával; 5. az európai egyensúly megtartása.16 2010. nyár 175
