Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2010 (9. évfolyam)
2010 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Kelet-Európa helye De Gaulle tábornok Európa-koncepciójában (1958-1962)
Garadnai Zoltán A francia-szovjet kapcsolatok jellegzetességei Párizs és Moszkva kétoldalú viszonyát döntő mértékben a kelet-nyugati szuperhatalmi szembenállás realitásai és konfliktusai, vagyis a németkérdés és a berlini válság, illetve a franciák indokínai, egyiptomi és algériai háborúi határozták meg.17 Ugyanakkor a két ország kapcsolatának alakulására a Francia Kommunista Párt is hatással volt.18 Ennek egyik legfontosabb következménye az volt, hogy Franciaországban a Szovjetunióról és a kommunizmusról alapvetően pozitív kép alakult ki, ami elősegítette az 1963 és 1968 közötti közeledést.19 De Gaulle-nak a Szovjetunióra vonatkozó elképzelései összetettek voltak, és alapvetően a hagyományos francia geopolitikai elképzelések, illetve a hidegháborús realitások motiválták, de egyértelműen elutasította a szovjet kommunizmust és imperializmust. A két ország kapcsolatai a hidegháborús katonai válságok határozták meg, miközben a színfalak mögött a személyes kapcsolatok továbbra is meghatározók voltak. A moszkvai francia követség Washingtonhoz, és Londonhoz hasonlóan a francia külügyi apparátusban szinte „állam az államban" működött, miközben Vinogradov párizsi szovjet nagykövet kapcsolata a francia politikai, kulturális és gazdasági élet szereplőivel rendkívül szoros és közvetlen volt, ami a személyét a többi nagykövethez képest messze kiemelte. Moszkvában érzékenyen reagáltak minden a második világháború után kialakult status quo megváltoztatására vonatkozó politikai-diplomáciai manőverre, és a francia belpolitikai káosz elterjedéséről, illetve a fasizmus újjászületésétől is tartottak.20 Francia részről nagyon hamar megértették a szovjetek problémáit és De Gaulle a hatalomra jutása után a német keleti határok elismeréséről és a kelet-nyugati közeledés fontosságáról beszéltek. A nemzetközi helyzet realitásaiból következően, és a diplomácia íratlan szabályait folytatva a két ország kapcsolatai elsősorban a szakdiplomácia szintjén indultak fejlődésnek. 1958. november 14-én meghosszabbították a kétoldalú kereskedelmi együttműködésre vonatkozó szerződést, 1959 májusában bemutathatták Moszkvában a francia fejlesztésű Caravelle személyszállító repülőt, szeptemberben Hruscsov fogadta Pierre Sudreaut, De Gaulle közvetlen jó barátját, akitől a szovjet első titkár elfogadta a Párizsba szóló meghívást. A két ország 1959. január 15-én kulturális együttműködési szerződést is kötött. A politikai kapcsolatok területén alacsonyabb szintű kapcsolatfelvétel történt Párizs város képviselőinek Kelet-Berlinbe történt útjával 1959. január 2-án, miközben a diplomáciai udvariasság íratlan szabályait betartva a szovjetek táviratban üdvözölték De Gaulle elnökké történő megválasztását.21 1958 és 1960 között a második berlini válság jelentette azt a tényezőt, amely meghatározta a két ország kapcsolatait, és lényegében a kelet-nyugati kapcsolatok újabb válságba kerültek. Ebből a kivezető utat a párizsi konferencia megszervezése és szükségességének elfogadtatása jelentette, amely egyértelműen gaulle-ista diplomácia sikereként értékelhető, és De Gaulle nemzetközi tekintélynek jelentős növekedését eredmé176 Külügyi Szemle
